Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2010. március 17., szerda

Kisgyerek és függőség


Mostanában ezen is jár az agyam. Vajon a mesék nem okoznak függőséget? Teljesen komoly a kérdés. Mert mi a függőség? Nem az, amikor valamit gyanúsan gyakran kívánunk? Amikor MUSZÁJ újra és újra és újra megtenni valamit? Amikor az a dolog betölti a gondolatainkat, életünket, napunkat?

Isten a zsidó népnek megtiltotta, hogy Rajta kívül mást is istenként tiszteljen vagy másnak szolgáljon. A keresztényeknek is ugyanaz a féltőn szerető Istene van, és Ő nem tűr meg bálványokat maga mellett annak az embernek a szívében, akit drága véren megváltott. Úgy hiszem, ugyanez igaz a keresztény szülők gyerekeire is: nem jó, ha nem Istenről gondolkoznak a gyerekeink, hanem leginkább minden másról. És helytelenül nevelünk, ha engedjük, hogy Isten ismerete, az Ő megismerésének vágya és a teremtett világ iránti kíváncsiság teljes elnyomást szenvedjen gyerekeink életében. Ha a mese függést okoz, akkor az a mese adott esetben bálványa lesz a kisgyereknek.

Amikor már nem mi irányítunk, hanem a vágyaink önálló életre kelve kedvük szerint húznak-vonnak bennünket, az már függőség. Vajon hány kisgyerek mese-függő? Gondoljunk kicsit utána.

Mesét követel. Ugyanazt. Ezredszer. És meg kell vegyél neki mindent, ami ahhoz a meséhez kötődik: Disney-s zokni, póló, táska, esernyő, kistányér, sapka, takaró, játék, színező...


Ez vagy rajongás vagy függőség. A kettő közötti határvonal azt hiszem az akaratban van: aki rajong, az elvakult, de 'magánál van'. Aki viszont függő, ott már nem ő irányít. A gyerekek nem válnak maguktól rajongóvá, sem függővé. Sajnos a rajzfilmipar felismerte, hogy minél mélyebbre vésődik a fejben egy mesefigura képe, annál több bevételre tehet szert a folytatásokkal. Ehhez segítségül hívta az egyéb kapcsolódó iparágakat, amik minden úton-útfélen a gyerekünk arcába nyomják nemcsak a mese folytatását, hanem mindenféle olyan-figurás terméket is.

Ez még nem lenne baj, mert hát a világ már csak ilyen: attól, hogy létezik ilyenfajta manipuláció, még nem jelenti, hogy nekünk is feltétlenül vele kell folynunk. A gond az, hogy nagyon sokan keresztény szülőként is nem csak, hogy vele folynak, hanem döntéseikkel és vásárlásaikkal nagyban előrelendítik ezt a folyamatot. Teszik ezt azzal a szándékkal, hogy örömet szerezzenek a gyereküknek.

De miért lenne probléma a Disney-figurás zokni, meg az egyebek? -Azért, mert valamit jelez. Jelzi, hogy egyetértünk a gyerek kialakulóban lévő rajongásával. Valójában mi magunk tanítjuk őt rajongani azzal, hogy mindent az érdeklődése köré építünk. Ha ez egy igen tág érdeklődés, mert arra neveltük a gyerekünket, hogy sokfajta dolog iránt lehet érdeklődő, akkor ez nem olyan nagy gond. Azonban gyakran nem ez a helyzet, hanem az, hogy abszolút szűk látókörű, érdektelen emberkéket formálunk. Mert az a kisgyerek, akit csak a mesék érdekelnek: szűk látókörű.


Minden gyerkőcöt egy olyan, számára jobbára ismeretlen, és hihetetlenül érdekes Valóságos Világ vesz körül, ami bármikor képes lehet vetekedni a mesék világával. A mesék nem feltétlenül károsak, de ha a felnőtt világ, köztük a szülő, módszeresen azt sugallja, hogy ez az egyetlen ideális közege egy gyereknek, akkor a kisgyerek belenevelődik ebbe az elvárásba, és már csak azok a dolgok fogják lekötni, amik mesékhez kapcsolódnak. S ezzel együtt unottá és érdektelenné válik a valós dolgokat illetően.

Igaz, hogy a mese szórakoztat, a való világ megismerése viszont legalább olyan izgalmas és érdekes! Ha a kisgyereknek ezt sugalljuk, akkor nem fog folyton ábrándosan vágyakozni (menekülni?) a mesevilágba, hanem jobbára a való világgal kapcsolatos jövőbeli terveket fog szövögetni. Itt az arányokon van a hangsúly: ne a mese legyen a nap egyetlen szupi része, hanem örömmel vesse bele magát a világ megismerésébe is.


A világ megismerését komolyan akadályozza a rajzfilmek és mesék egy jelentős része, mivel olyannak mutatja be a világot, amilyen az nem. Ez magában nem elvetendő, hiszen ezért mese. Viszont az már problémákat vet föl, hogy a szülők elhomályosítanak, legendáznak, és tudatosan nem adják meg a szükséges támpontokat ahhoz, hogy a kisgyerek teljes bizonyossággal külön tudja választani a valóságosat a mesétől, a létezőt a kitalálttól... Az egyenes beszéd lehet, hogy nem melengeti annyira a szülői szívet, mint amikor a gyerkőc még hisz a tündérekben és manókban, de a közvélekedéssel ellentétben gyerekünk szándékos félrevezetése (ami hazugság) nem létfontosságú dolog számára fejlődés-lélektani szempontból. Sőt. Mivel kezdetben a szülő a gyerek első számú információ-forrása, így a mi világnézetünkről is kommunikál valamit ez a fajta mentalitás a gyerekünknek.

És miért lenne gond, ha egy kisgyerek ezerszer kéri ugyanazt a mesét? Nem így normális? Minden gyerek ezt csinálja, nem? Ha könyves mesét kér, azzal nincsen gond, hiszen a könyvben lévő mese valóban a gyermeki fantázia hatására elevenedik meg, így arra jótékony hatással van (azoktól eltekintve, amelyekben minden egyes történéshez egy-egy kép tartozik). A mesefilm viszont a tálcán kínált képi megjelenítés miatt egyáltalán nincsen jó hatással a gyermeki fantáziára. A képzelőerő eltunyul, mert a képi mesék levágják a szárnyait: a mesefilmeken felnőtt gyerekek képtelenek lesznek újszerű gondolatokkal előállni, és nincsen igényük a külső világra, hanem csak az újabb mesékre, mert abban élnek, azzal táplálják elkorcsosult fantáziájukat. Az ilyen kisgyerekek nem kreálnak, hanem fogyasztanak. Ők a mai fogyasztói társadalom ideális 'terméke': aki nem gondolkozik, nem értékel, nem mérlegel, csak bámul és megvesz. Ne engedd, hogy a gyereked állandóan a tv előtt üljön. Még talán tv sem kellene...



21 megjegyzés:

  1. Pont ezen gondolkoztam a napokban!
    Egy ismerősöm 5 éves kislánya Hercegnős ágyneműtől a kistányérig mindene és mesevilágban él,ahol ő a királylány és úgy is viselkedik...nagyon rossz nézni.Mert amikor felnő sok pofont fog kapni,mire rájön,nem ő a világ közepe! Sajnos én is sokáig vártam a herceget fehér lovon...aztán felébredtem! A kislányomat nem akarom ilyen mesékkel felnevelni,de rajzfilmet nézünk,pl.Elmo,Barnie meg Jégkorszak.Inkább állatosat és lehetőleg tanitósat,mint a Nouky,Pako és Lola.

    VálaszTörlés
  2. Igen, Renáta baba, tényleg az a veszélye ennek, hogy nagyokat csalódik, meg hogy nem akar felnőni. Elveszíti a lehetőségét, hogy élvezze az adott időszakát az életének, mert ő királylány, nem ötéves kiscsajszi...

    VálaszTörlés
  3. Nem a tévét és a mesét kell tiltani, hanem megtanítani a gyereknek, hogy válasszon műsort!

    A tévében van híradó és ismeretterjesztő adás is, amelyek nagyon hasznosak és fontosak. A tájékozottság ugyanolyan fontos, mint a képzelőerő. És büszke vagyok rá, hogy mi a Hogyan készültet szeretjük nézni és nem Hannah Montanat... Persze nézünk olyan meséket is, amelyek nem erőszakosak és a fiaim maguktól ki is kapcsolják vagy elkapcsolják az ilyen "buta" meséket. És a tévében levő meséknek is van tanulsága vagy mondanivalója, amiket meg lehet vitatni.

    Sok ilyen családról hallok mostanában, ahol a számítógép és a tévé hiányzik az otthoni háztartásból, de szerintem ezzel nem feltétlenül tesznek jót. Ráadásul a gyerekben vágy ébred arra, hogy megnézhesse a mesét, amiről a többi gyerektől hall és később talán el is távolítja a szülőtől.

    Persze van olyan gyerek is, aki egész nap a tévé előtt gubaszt, de az ismerősökből és magunkból kiindulva azért ez nem olyan gyakori szerencsére.

    VálaszTörlés
  4. Pókemberes WC-papírt esetleg? Mert kapható!

    Érdemes 10 percre autóba ülni azért, hogy kiszállva egy folyóparton találjuk magunkat, és ott aztán lehet ugrálni, dobálni, nézni, hallgatni, figyelni. Kezdődik a tavasz, már több hete bújik elő, érdemes megnézni :)

    pepita

    VálaszTörlés
  5. A TV-nézés nagyon káros. 3 éves kor alatt a gyerekeknek semmi szükségük sincs rá, csak rosszat tesz. Utána is nagyon erösen ellenörizni kell, hogy mit és mennyit nézhet TV-t egy gyerek. Azt írták egy elég jó pszichológia könyvben, hogy lehet TV-t nézni, de elötte a gyerek intézze el a kötelességeit, játszon a barátaival, játszon és beszélgessen a szüleivel, játszon magában és ha mindezt megtette és még mindig van idö, akkor lehessen csak TV-t nézni. Mi ezt így csináljuk és nagyon jól müködik. Volt egy idöszak az életünkben, amikor kicsit sokat tévéztek a gyerekeim. Aztán tavaly tavasszal úgy döntöttem, hogy télig nem nézünk TV-t. Az átállás nagyon könnyen sikerült és a gyerekeimnek egy idö után eszébe sem jutott, hogy tévézni is lehetne. Nálunk egyébként az a szabály, hogy csak akkor lehet filmet nézni, ha már kint sötét van. Nyáron mifelénk sokszor még este 10-kor is világos van, így nem is igazán volt miröl vitáznunk.:-) Rengeteg dolgot csináltunk együtt, amelyek mind sokkal izgalmasabbak voltak, mint egy buta film.

    A fiaimnak ennek ellenére van jónéhány Disney-s pólója. Mivel ök a legtöbb figurát csak elmondásból ismerik, így engem igazából nem zavar. Ha azt mondják, hogy meg is szeretnék nézni mondjuk a Csillagok Háborúját, akkor elmagyarázom nekik, hogy nem nézhetik meg, csak akkor ha majd 12 évesek lesznek. Ezt valahogy megértik és nincs vita.

    VálaszTörlés
  6. Mi mát évekkel korábban kipakoltuk a tv-t, eleinte volt tv kártya a számítógépben, utána érdeklődés hiányába azt is eladtuk, az, hogy csak 500 ft-al kevesebbért, mint a beszerzési ára talán jelzi, milyen sokáig lakott otthonunkban;)
    Eleinte még ment a gépen való filmnézés, de mára már ez is döbbenetesen lecsökkent, ha hetente egyszer nézünk valamit, akkor van, hogy sokat mondok. Nincs meg a heti egy film átlag, nem is hiányzik.
    De hozzátenném, jelenleg ez egy két éves folyamat jelenlegi állomása. Lemondtunk róla, átadtuk az Úrnak és még az érdeklődést is kikoptatta belőlünk.
    A gyerek néz mesét, jelenleg angolul és csak azt az egyet engedem neki. Nincs változatosság, állandóan új mese. Megtanult egy csomó szót belőle, valamint negyedóránál tovább nem nézi, mert már ismeri, nem köti le, nem bámulja a sok újdonságot. Más keresztény anyukától hallottam, hogy a mesefilm"függő" gyerekét eleinte mindig ellátta újabb és újabb néznivalóval, amikor már nem tudta uralni a helyzetet, akkor csak egyet engedett neki nézni és a gyerek egyszerűen megunta, azóta nem is kéri. Még jó, hogy két éve elmesélte nekünk a tapasztalatát, így nem estünk elkerülhető hibába, hiszen nélküle szerintem én is mindig újat és újat adtam volna.
    Nincs semmilyen rajongói pólónk, tárgyunk etc, nem is engedem, ha kap és nem tudjuk visszautasítani, akkor továbbajándékozom, eltüntetem etc. Van Kippkopp baba, de ennek még nem találkoztam mesefilm verziójával. Van egy Vukkos kapott szabadidőruhája, ezért rajongott, és mivel nem nézte a kisvukkot, sejthető volt, hogy a ruhát szereti, kényelmes darab, ez tény és a színe is annyira jó volt.

    Szerintem mesekönyvtől is lehet függeni! Nézzük csak meg a HP jelenséget, amikor ezredjére olvassák el, merthogy milyen jó, olvasás alatt szinte benne vannak abban a világban.
    Nekem az Iskola a határon az a könyv, amikor érzem, hogy ez most nem az a szimplán beleéltem magam a történetbe betűhabzsolás.
    Amikor még nem volt rádió, tv a könyvmolykodást is veszélyesnek tartották, na meg Goethe a Wertherrel sikeresen elért egy öngyilkossági hullámot, ha lehet hinni az irodalmi legendáknak.
    Szóval én óvatosabb lennék a könyvek, írott mesék "eredendően" jó voltával, de amiket leírtál róla, az tényleg erősségük és vitathatatlan pozitívumuk.

    VálaszTörlés
  7. Csillagok Háborúját akkor érdemes megnézni, amikor felfedezik benne, hogy két rész között mekkorát fejlődött a technika.
    Velem megnézették már egyetemista koromba az elsőt és azonnal követeltem a többit is, mert tudtam, hogy sok idő telt el és egyszerűen kíváncsi voltam, hogy hogyan alakult ki a "mai" verziója. Döbbenetes volt látni, hogy hogyan alakult át, vált egyre színesebbé. Kár, hogy a történetre egyáltalán nem emlékszem:) Vagy lehet, hogy nem is kár?

    A valamilyen fordulóhoz kötött leszokásnak szerintem sok előnye van, főleg akkor, ha napirendi változás, vagy egyszerűen csak megváltozott körülmények kísérik. Azért jó most ide ez a poszt, mert tavasszal, maikor kiszabadulunk a négy fal közül, talán könnyebb eltávolítani a tv-t. Hiszen nincs is annyi idő nézni, mondhatni helyettesíthető és ha ügyesek vagyunk, akkor fel tudjuk fedeztetni, hogy mennyivel értékesebb időtöltésekkel!
    Szildi pazar ötlet volt ez a télig semmi, meg a világos! Megjegyzem és tudom is már, hogy kinek mondom majd ötletnek, mert barátnőm épp ilyen kapaszkodókat keres, amivel a négy éves számára is egyértelmű megjelölést ad. A sötét van kérdést nem nagyon lehet elmismásolni;) Nézzünk kivetítve mesét, azt végképp nem lehet világosba;) Bár a szuper hasznos redőny felfedezése kicsit hátráltatja ezt az ötletet.

    Altair, szerinte a tv úgy ahogy van káros, nem a benne mutatott mesék, ismeretterjesztő filmek miatt, hanem maga a tv-sége miatt. Mert ebből valakik megélnek, akiknek a profit, a kereslet és a többi szép szó a céljuk és ehhez biza olyan eszközökhöz is nyúlnak, amikkel nem szeretném ha a gyerekemre hatást gyakorolnának.
    Véleményem szerint a tv-t és a film/mese/ismeretterjesztő nézést élesen külön kell választani.
    Mert nagyon nem mindegy, hogy kiválaszt valaki három Kockás fülű nyulat és amikor elérkezett az ideje, a gyerek megnézheti, vagy pl a család a programját a tv műsorhoz igazítja. Nálunk van olyan családtag, aki xy műsorokhoz állítja be a családi látogatást és pl nagy lelkesen jön, mert jaj de szereti a fiunkat, nade ő akkor is pont akkor akar jönni, amikor mi misére megyünk, de máskor neki nem jó, mert ezt meg azt meg akarja nézni. Ja és mi vagyunk a gonoszok, hogy akkor nem érünk rá!
    Visszatérve, a kettőt én azért választom el, mert a tv.ben sok járulékos dolgot lát, amivel nem biztos, hogy 3, 4, 10 évesen találkoznia kell, értem itt a reklámot, műsorismertetőt, pl szomszédnál voltunk délután kettő, valami esti műsor bemutatója, és ilyen olyan pornós félpucéran ott rohangászott. És nem este volt, nem volt karika, nem műsor volt!
    A másik, meg amit említettem, hogy nem mindegy, hogy én illesztem be a mesét a napirendbe a megfelelő helyre, vagy a tv műsor mondja meg nekem, hogy márpedig mikor kell néznem és igazítsam a család életét hozzá!

    VálaszTörlés
  8. Bocsánat, hogy beleszólok, de azt, hogy mindig, ezredszerre is ugyanazt a mesét, mesefilmet kéri a gyerek a pszichológia azzal magyarázza, hogy így erősödik az én tudata, azaz hogy ő kicsoda, minek hol a helye az életében- az ismétlődő dolgok adnak neki biztonságot. Erről írt Vekerdy múlt héten a Nők lapjában. Ezt hagyni kell!!!!!!
    A másik: a tündérvilág, meg a kitalált dolgok, manós mesék bizonyos életkorban nem lehetnek károsak- sőt kb. 5 évesen szüksége is van rájuk a gyerekeknek. 5 évesen alakul ki a kettős tudat, amikor a mesék világát a valóságtól külön tudják választani, ha ez megvan, károsak már nem lehetnek ezek a mesék. Szükségük pedig azért van rá, hogy a fantáziájuk színesedjen. Ráadásul ezekkel a mesékkel is meg lehet tanulni alapvető szabályokat, amiket csak magoltathatnánk velük ezek nélkül.

    VálaszTörlés
  9. Marywolf, redöny nálunk is van.:-) A szabály konkrétan úgy szól, hogy csak akkor nézünk TV-t, ha kint már sötét van. Így aztán sosincs gond ebböl.

    Én, egyébként, nem jelentettem be ezt a TV-nézési tilalmat a gyerekeimnek. Eleinte egyszerüen csak nem volt rá idönk: ovi után bicajoztunk, játszótereztünk, kimentünk a tóra: egészen estig nem voltunk otthon. Aztán, amikor kérte a nagyfiam (aki pont 4 éves volt akkor), hogy nézzünk TV-t (pontosabban DVD-t), akkor csak annyit mondtam, hogy szivem, még világos van, inkább csináljunk ezt + azt. Így aztán fel sem tünt nekik, hogy most tulajdonképpen arról van szó, hogy nem tévézhetnek egy jó ideig. Így kisebb volt a stressz.

    VálaszTörlés
  10. Az én tudatot vagy mifene pszichos katyvaszt a gyerekembe ne a mese erősítse és ne is a mese adjon neki biztonságot.
    A gyerekem azon emberré akarjon válni, amit az Úr megálmodott róla! Biztonságot, bizonyosságot az Úrba evett hit adjon neki, ne valami melléktermék!
    És semmi szüksége kitalált dolgokra, amikor oly csodálatosan megalkotott világban élünk, amely még a tudomány ami állása szerint is tartogat folyamatosan új felfedezni valókat!

    szildi, én a vetítős meséknél gondoltam, amikor nem látszik a kép, ha fény van. Hiszen pont azért tetszett a "szabályotok", mert ugye Isten megalkotta a nappalt és az éjszakát, nincs sok vita alap benne ;)

    VálaszTörlés
  11. Eszter, nem értek egyet veled. Nem hiszem, hogy tündérekre és manókra van a gyerekeknek szüksége. Sőt, keresztényként azt kell mondjam, hogy az ilyen mesék abszolút károsak, mert egyfajta csodálatot hoznak létre a varázslás és egyéb okkult dolgok iránt, és ez mélyen elültetődik a kisgyermekben.

    Más módon is lehet a fantáziát karban tartani: Pl. ott vannak a bibliai történetek, amikben olyan dolgokról hall a kisgyermek, mint Isten, angyalok, csodák, és egyéb természetfeletti dolgok. Ezek ugyanúgy alkalmasak a képzelőerő igénybevételére. Ráadásul -ellentétben a tündéres mesékkel- később nem is kell kiderülnie, hogy a valóság nem ennyire szép...

    Az is probléma, amit írtam is a bejegyzésben, hogy a szülők egy része ötéves kor után sem akarja letisztázni, hogy mi igazi, mi nem, hanem hagyja, hogy a gyereke abban higgyen, amiben szeretne.

    Az alapvető szabályok megtanítására is a bibliai történetek meg az állatmesék ideálisabbak: nem gondolnám, hogy a magoltatás az egyedüli mód, ha tündérmese-mentes életet kíván élni valaki.:)

    Tv: Nekem is az a bajom a tv-vel, hogy hozzá kellene igazítanom a család programját, ezt pedig nem vagyok hajlandó megtenni, mert nem a családunk van a 'képdobozért', hanem fordítva. Nagyon szűrni kellene a programokat- sokkal jobban, mint amennyi időt erre szánni szeretnék. A fogyasztó-manipuláló irritáló reklámhadat, és az esti filmelőzetest meg sehogy sem lehet kikerülni, csak ha nem nézed. Ezért nem nézzük.:)

    Nálunk van tv, bár jobbára porfogó, számítógépünk is van, azon írom a blogot is, de a gyerekek minimáldizájnon vannak, és abszolút felügyelet alatt, ami a képernyős időtöltést illeti. :)

    Nem szeretném őket megtanítani műsort választani, mert úgy hiszem, azért vagyok én a szülő, hogy én kezeljem a távirányítót, illetve a billentyűzetet. Majd ha nagyobb lesz. De szildihez hasonló koncepcióban én is kiegyeznék. Nagyon hamar beszippantja az embert a doboz, és ezért úgy hiszem, hogy ha okosan nézeted, az jó, de ha nem nézeted, az még jobb! A képernyőnek, és a képernyős meséknek a hátránya, hogy természetüknél fogva a gyerek alig képes őket igazán befogadni, csupán felületesen. Elgondolkozni és visszatükrözni meg majdhogynem kizárt, hogy képes. Régen nem volt tv, sem net, és az emberek mégis túléltek: voltak újságok, könyvek, tárcsázós telefon, no meg levél, és talán ezek miatt is, sokkal több igazi emberi kapcsolat volt. (Persze azért most is vannak.) És nem hinném, hogy sokkal kevesebb fontosat tudtak az élet dolgairól, mint mi...

    Nem vagyok infrastruktúra-ellenes. Nem vagyok számítógép-ellenes. De nagyon fontosnak tartom, hogy egy gyereknek legyen gyerekkora, amire szívbéli örömmel tud majd visszaemlékezni. A képernyő előtt töltött időre biztosan nem fog visszaemlékezni, ezért gondolom azt, hogy a tv-mesékre és egyéb mesefilmekre van a legkevésbé szüksége az egészséges fejlődéshez.

    Annyi sokkal-sokkal jobb módon el lehet tölteni az időt: családdal, tesókkal, egyedül, beszélgetve, játszva, olvasva, felfedezve, sorolhatnám tovább... Ha az ember minden fontosat belesűrít a napjaidba, akkor szerintem biztosan nem marad idő a tv-re. Mi nem tv-zünk, mégis olykor kimarad még az is, ami fontos...

    VálaszTörlés
  12. Sajnos, szüleimnél szinte folyamatosan zúg a tv, mindegy mi, csak menjen stílusban. Ha valakit lelőnek a szemük láttára, vagy ha éppen ágyjelenet van, nem köti le a figyelmüket. Igen, igaz, hogy mindezek délután, délelőtt, ebédidőben, bármikor láthatók. Karikával, vagy anélkül, mindegy, ha már egyszer beitta magát a képsor a gyerek szívébe.
    Sajnos későn vettem észre, hogy a fiúk néha el-elkaptak egy-egy ronda részletet. És megdöbbentő, hogy mennyire megszokták az én okos, értelmes, művelt szüleim a tv-t: nem vették észre, hogy a kis oviskorúak éppen egy gyilkosságot láttak.
    Utána napokig mondták nekem, hogy anyuci, a fekete autós bácsi bántotta a másik bácsit.
    Nem tudtam mit válaszolni erre, csak azt, hogy ha elmegyünk a szüleimhez, a gyerekek feladata lesz, hogy ellenőrizzék, hogy ne menjen a tv, amíg mi náluk vagyunk. Bármikor ki szabad kapcsolniuk.
    ...aztán mikor a gyerekeket viszem altatni az emeletre, már megmutatkozik szüleim zaj-függősége: tv bekapcs, álmosodásig doboz-nézés.

    Ebben az agyonterhelt környezetben egyáltalán nem tudok beszélgetni szüleimmel, szinte semmiről se, ha szeretnék nekik valami fontosat mondani, pl. oo-t beharangozni, meg kell hogy várjam, hogy az esti tévézési kedv alábbhagyjon, és lehessen fél órán keresztül normálisan szót váltani.

    A férjem szüleinél is közelharcot kell vívnunk, hogy NEM NÉZHETIK a fiúk a minimax összes műsorát (pl. Mr Bean), és 20 percnél hosszabban nem nézhetnek semmit.

    Egyébként is csak bátorítani tudok mindenkit, hogy bármiben álljon ki az igaza mellett, bárkivel szemben, mert én sok áldatlan kompromisszum után most látok sok-sok romlott gyümölcsöt. Szinte lehetetlen kinevelni!

    pepita

    VálaszTörlés
  13. Azért legyen jó reménységed pepita: emberileg lehet, hogy lehetetlen, de Istennél semmi sem az! Az Úr a múlt hibáit nem hánytorgatja föl: és erőt ad a jövőre nézve, minden napra éppen elegendőt. A kitartó imádság és a következetes nevelés meg fogja hozni az eredményt.

    Köszönöm, hogy leírtad, meg a figyelmeztetést is. :)

    VálaszTörlés
  14. Gyermekirodalom cimmel jelent meg a Magyar Reformatus Neveles 2009/3 szama. Epp mostanaban olvastam, szamomra erdekes cikkek voltak benne.
    Petine

    VálaszTörlés
  15. Nem is ertem, h az emberek hogyan tudnak ennyi butasagot összehordani. Ha hisznek is benne az meg fajdalmasabb.
    En megertem, h minden szülö csak jot akar a gyerekenek - gyerekeinek de az abszolut butasagig fokozni ezt sznobsagbol vagy milyen mas okbol...
    Nekem is van gyerekem es se a TV se a szamitogep nincs tiltva hazunkban. Igaz mi csak a Duna TV-et fogjuk de ez böven eleg.
    A gyerek annyit Tv-zik amennyit a szülö. Ha a szülö minden szabad idejeben a Tv-et bamulja, hat micsoda meglepetes, h a gyerek követi peldajat.
    Viszont ha a szülö inkabb közös programot szervez (jatszoter, olvasas, szerep jatek stb.), megneznem magamnak azt a gyereket amelyik inkabb a Tv-et vallasztja.
    Ismerünk olyan csaladot ahol nincs Tv, a csalad nagyon vallasos, meset is ritkan olvasnak a gyerekeknek, inkabb a bibliat. De nem am meselö bibliat hanem azt a nagy fekete vaskosat, mert hat hogy maskepp. Ha el akarnam tantoritani a gyerekemet valaha a vallastol en is ezt a modszert alkalmaznam.
    Gyerekkent imadtam sok meset es örömmel nezem most ujra lanyommal ezeket. Azt nem szeretem, h egyedül üljön a mese elött (szerintem Ö sem birna ezt elviselni), mert a TV nem egy ingyenes baby sitter szerepet kellene, h betöltsön. Utanna megbeszeljük es lanyom nehany napig eppen Hofeherke vagy Csipkerozsika. Es en nagy örömmel nezem ezt, mert olyan egeszsegesen gyerek.
    Hogy majd felnötkent ezert ernek majd különbözö csapasok???? Te jo eg, ennel nagyobb baromsagot meg sosem hallottam. Ilyenkor arra gondolok, h akik ilyen megjegyzest tesznek valamitöl nagyon komplexusosak.
    Vagy a gyerek annyira gyamoltalan - komplexusos, vagy a penztarca lapossaga mondatja ezt nehany szülövel.
    Milyert mindig a vegleteket kell kiemelni? Letezik egy arany közep ut is es szerintem a legtöbb szülö ösztönösen megtalalja ezt. Hogy milyert vagyok biztos benne? Mert a szeretet vezerli. Gyereke irant erzet´szeretete. Vagy talan ezt is meg kell kerdöjelezni?

    VálaszTörlés
  16. Csenge01, nem címezted konkrétan egyik hozzászólónak sem a kommentedet, ezért úgy veszem, hogy a poszthoz szóltál hozzá.

    Az itt leírt gondolataim komolyan gondolt dolgok voltak. Nem gondolnám, hogy a nyomaték kedvéért baromságnak és butaságnak kellene nevezned mások véleményét, még ha nem is tudsz vele egyetérteni- de persze megteheted, bár ez mindig magát a kommentelőt minősíti.

    Fontosnak látom leírni, hogy ez egy keresztény blog, ami azt jelenti, hogy az itt képviselt nézetek azok számára nehezen befogadhatóak, akik nem keresztények. Sőt, nekik bolondságnak tűnhetnek az itt leírt dolgok- ezt vállalom. De, ahogy mondani szokás- az nevet, aki utoljára nevet. Az örökkévalóságra igyekszem nevelni a gyerekeimet, és ez a perspektíva nyilván teljesen eltér attól, ahogyan mások nevelnek. Nincs mentségem: bolond vagyok, de Isten vezet így. :)

    Igazad van: a legtöbb szülőt a jó szándék és ún. szeretet vezérli a gyereknevelésben, de mint tudjuk, egy bizonyos út is jó szándékkal van kikövezve... A szeretet nevében sokan sokféle helytelen tettet elkövettek már. Egy szülő szándékai még nem teszik helyre a gyerekében okozott károkat- de erről mesélhetne bárki, akit nem neveltek úgy, ahogyan jó lett volna. Az, hogy egy szülő meg van győződve arról, hogy mindent jól csinál, az az ő önbizalma. De húsz év múlva lehet, hogy a fejéhez kap majd olyasmit, amire nem számított. Persze az is lehet, hogy a dolgok jó ideig nem derülnek ki, és a szülő nagy sokáig ringathatja magát abban, hogy ő mindent jól csinált, pedig nagyon nem úgy volt. De egyszer úgyis mindenre fény derül, bár akkor már bizonyos értelemben késő lesz. A gyerekeink pedig nagyon hamar felnőnek, és akkor már nem lehet a dolgokon változtatni.

    Én nem tudom azt mondani, hogy mindent jól csinálok. Állandóan vizsgálom magam, hogy annak a gyerekemnek ELÉG JÓ-e amit teszek, ahogy teszem. És imádkozom, hogy Isten vezessen, mutassa meg, hogy mit kell máshogy, jobban tennem, és gyógyítsa be a sebeket, amik az én figyelmetlenségem miatt, vagy éppen miattam keletkeznek.

    Mindenki nevelése kétesélyes kimenetelű: vagy jól sül el, vagy nem. Ez az adott gyerektől, az adott helyzettől, a szülővel való kapcsolattól, a gyerek személyiségétől és még egy sor dologtól függ. Az egyik tényező hat a másikra, tehát egy ideálisan felnövő gyerek sem feltétlen a szülő érdeme, bár nagyon gyakran úgy állítjuk be. Pedig lehet, hogy csak jól sikerült korrigálnia a szülő által elkövetett baklövéseket...

    Két dolog még eszembe jutott. Ez egyik, hogy azért, mert valaki nem használ mesélő Bibliát, még nem jelenti, hogy nem gyerekközeli módon, érthetően és megszerethetően magyarázza az ott leírtakat. A lényeg a kapcsolat, nem a meseszerűvé tétel. Ha a szülő jó kapcsolatban van a gyerekivel, akkor képes hozzájuk igazítani az Ige üzenetét egy nagy vaskos fekete Bibliából is. Ha nincs igazi kapcsolat, akkor a mesélő Biblia sokszor negédes és nem is pontos történetei ellenére is taszítani fogja a gyereket. A gyerekeit kellene megkérdezni annak az anyukának, mert lehet, hogy a látszat ellenére a 'hitre nevelés' náluk jól működik.

    A másik, hogy a királylányos mesékre is van pro meg kontra. Az tény, hogy ezek a mesék teljesen elferdítik a valós házassági kapcsolatot, meg a feleség szerepét, és olyan hiábavaló vágyakat keltenek a kislányokban a fehér lovas herceg, meg a női szépség, mint egyetlen érték után, amit vagy kinő idővel, vagy nem. Az is tény, hogy a szülők szinte semennyi időt nem fektetnek abba, hogy ezt a fajta királylányos gondolkodást, amit a lányaikba neveltek, később kineveljék belőlük. Ha ennek egy rossz partnerválasztás lesz a vége, akkor a szülő ledöbben és mossa kezeit.

    VálaszTörlés
  17. Pepita, az a szám jó lehet, beszerzem.

    Eszti, a neveléssel kapcsolatban tényleg az a legjobban és valójában legkönnyebben járható út, ha folyamatosan vizsgáljuk/felülvizsgáljuk magunkat.
    Nálunk is ez megy, hogy valamit csinálunk valahogyan és a férjemmel rendszeresen feltesszük a kérdést, hogy hogyan lehet még jobban, vagy ami nem megy, akkor azt hogyan lehet másképpen és sokkal hatásosabb, mint amikor a nagy elvekhez akartam ragaszkodni. Az Alap ugyanaz, de mindig a mi életünkbe kell megvalósítani és ez bizony alapos átgondolást igényel.

    VálaszTörlés
  18. mary, Petine, nem én.

    pepita

    VálaszTörlés
  19. Kedves Eszti!
    Nagyon szeretem olvasni az írásaidat! Evvel kapcsolatban találtam ezt:

    A sátánista Walt Disney birodalom

    A sátán jól használja a Disney mesefilmeket a gyermekek programozására, ebből következően minden jó szülő kötelessége tájékozódni, hogy milyen veszély forrásnak van kitéve szeretett gyermeke.

    http://keresztenyfilmek.com/bizonyitekok/999-a-satanista-walt-disney-birodalom.html

    Gyöngyi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Gyöngyi!

      Köszönöm, hogy megosztottad a videót. Megnéztem. Nekem manipulatívnak tűnik, ahogyan sujkolja a dolgokat: jobban szeretem, amikor a tények beszélnek a hangerő és a félelemkeltő zene helyett. A mondanivalóval ugyanakkor teljesen egyet tudok érteni. És megdöbbentő, súlyos a mondanivaló...

      A hozzászólásod jókor jött: úgy érzem, még figyelmesebben kell szűrnünk a meséinket. A Disney-alkotásoktól már jó ideje erősen idenkedem, de eddig nem sikerült határozottan megfogalmaznom, hogy mi is velük a baj. Leginkább a torzult erkölcsi mondanivalót gondoltam problémásnak - eszembe sem jutott, hogy a képi megjelenítésbe is be tudnak csempészni ilyen romlott dolgokat. Köszönöm a gondolataidat és örülök, ha hasznosnak tartod a posztokat. Isten áldjon meg! Szeretettel:

      Eszti

      Törlés

Szívesen olvastátok