Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2009. november 26., csütörtök

Felmentési...kínok?



Nohát. Hétfőn délelőtt 11-kor megszólalt a kaputelefon. Nem vártunk senkit, úgyhogy vonakodva emeltem föl a kagylót. A gyerekjólétitől jött két hölgy. Annyira ledermedtem, hogy kapunyitás nélkül tettem le a telefont. Valahogy mégis bejöhettek, talán nyitva volt lenn a kapu, merthogy pár pillanat múlva kopogtak a bejárati ajtón. (Elsőn lakunk.) Mielőtt bármilyen védelmi stratégia végigfuthatott volna az agyamon, beengedtem őket.

Az egyikük leült. Ugyanaz a nő volt, akinél bent voltunk Doda felmentési ügye, jobban mondva a szabálysértési eljárás kapcsán. Rövid volt és kedves. Mondta, hogy Rafi felmentésével kapcsolatban jöttek. 3-4 kérdést tett fel, és elmondta, hogy továbbra sem érti, hogy minek muszáj ekkora felhajtást csinálni ez ügyben. Kb. 5 percet maradtak. Ez idő alatt a pizsamás Zeki a csípőmön volt (tőle szokatlan nyugalomban), a három nagy meg bent ugrált az ágyunkon- viszonylag kibírhatóan. Jó volt így, nem kellett rájuk szólnom, amíg itt voltak hívatlan vendégeink. A párbeszéd végén elköszöntek és elmondták, hogy a felmentést a kérvényezés napjától fogják tudni megadni. Aztán elmentek, én meg ott maradtam meglepetten, hogy akkor most ennyi?! Hogy megvan a felmentés? Vagy meglesz? Hmm.

Néha az Úr csak úgy belép az ember életébe, amikor az ember nem is gondol ezzel. Most mondhatnám, hogy tudhattam volna, hogy ez lesz, meg hogy nem kellett volna parálnom, vagy hogy számítanom kellett volna az Úr szabadítására. Számítottam rá, de nem gondoltam arra, hogy ez így fog meglepni. Akiktől a legjobban tartottam, azoktól ment tovább a leggördülékenyebben az ügy. (Azért persze volt jópár hét várakozás, de ezt most egyáltalán nem bánom.)

Így lett és én végtelenül hálás vagyok. JÓ AZ ÚR. Örülök, hogy akkor is ezt mondtam, amikor még semmi sem látszott az egész szabadításból, és így nem kell utólag pironkodnom. Azért lehetett volna még inkább Rá hagyatkoznom, mert volt néhány átaggódott, átzúgolódott napom, amit szívesen elfelejtenék.

Szerintem kb. pár napon belül megkapja a papírt az ovivezető, és akkor végre kiadhatja a felmentést. Úgy hiszem, hogy nem vagyunk már messze a céltól.

7 megjegyzés:

  1. Hhhhalleluja!
    Jó volt olvasni! Jót mosolyogtam a szitun, olyan jóleső érzés!

    VálaszTörlés
  2. Bocsánat, bocsánat az előbbit is én írtam.
    HajniM

    VálaszTörlés
  3. Jajj de jó! Veletek örülök!:-)

    VálaszTörlés
  4. HajniM, gondolkoztam, hogy te vagy-e. Kösz, hogy felfedted magad. :)

    Köszi Gabka, jól esik. (Még nem kommenteltem nálad az új posztnál, de majd megyek.)

    VálaszTörlés
  5. Örülök én is, és sajnálom, hogy ebből ilyen nagy ügyet csinálnak.

    VálaszTörlés
  6. Most már boldogan kezdhetitek ti is a karácsonyi készülődést.

    VálaszTörlés
  7. Eszter, hát én sem értem, mire jó ez az egész, de nem panaszkodom. :)

    Aranka, lehet, hogy bekereteztetem azt a papírt, ha végre megkapjuk, és kirakom a polcra mint féltve őrzött ereklyét... na jó, azt talán mégsem, de biztos elteszem emlékbe, mert hosszú volt az út idáig. :)

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok