Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2009. október 4., vasárnap

Elszakadt a cérna...




El bizony. Talán amiatt, hogy túl sok otthonoktatást ellenző jött szembe velem a neten. Talán amiatt, hogy elhittem: én vagyok a kulcsfigura, és ezért muszáj meggyőznöm őket, hogy megértsék, és elfogadják, hogy az otthonoktatás működhet és nem hibbant gyerekkínzó aki belevág. Talán, mert engedtem, hogy körbefonjon az a hazugság, hogy egymagam vagyok az árral szemben. Talán, mert túl sok gondolatot szenteltem azoknak, akik lehúztak, lenyomtak, megkérdőjeleztek és túl keveset azoknak, akik értékeltek, megerősítettek, inspiráltak. Talán, mert kimondatlanul is megéreztem az ún. 'ellentábor' mélybe rántó, lebénító erejét. Most már mindegy, hogy mi miatt, de megtörtént. És megint eggyel okosabb lettem. És azt hiszem kicsit bölcsebb is talán. Látom már, hogy vannak határaim, és nem én vagyok az Úr utolsó bástyája, akin áll vagy bukik más emberek élete, olyanoké, aki nem nyitottak a változásra. Aki elfogad, az előtt nyíltan állok. Aki meg nem: nos, annak a szemében úgysincs hitelem, úgyhogy hiába is próbálnám meggyőzni.

Sokfelé jártam az elmúlt napokban blogilag. Sok új hír másokról: egy szereteljes (Tigris mondta a Micimackóban) blogbarátnővel való személyes találkozás friss és szívet melengető lehetősége, aztán költözés, aztán gondolatok otthonszülésről, komoly döntések oviról, és kisbabák is fogantak, nem is egy. Az élet szép és zajlik. A cérnaszakadáshoz visszakanyarodva: Orsi blogján jó ideje nem jártam, így erre is sort kerítettem a mostani net-körutamon. Ráakadtam a hetekkel ezelőtti, ovi és suli és otthonoktatás körüli dilemmázós posztjára. Jó volt olvasni a gondolatait, épített engem. Viszont a fentiek mellett a nála olvasott hozzászólások közül néhány lett a cérnaszakítóm...


Amit alább közlök, az a cérnaszakadás után egy terjedelmes kommentnek készült Orsi imént említett posztjához. Aztán nem küldtem el- nem akartam rossz színben feltüntetni az otthonoktatókat: ne higgyenek már teljesen antiszociálisnak és vadnak minket. :) Itt viszont közzéteszem, mert aki engem olvas, az azt hiszem elég edzett már a mindenféle tőlem jövő írás megemésztésére. Bocsánat, ha valakinél mégis túllövök a célon ezzel...

*** *** ***

Furcsa, hogy nagyon sokunknak van panasza a mai társadalom erkölcsi nívója, és befolyásolhatósága, birka-mentalitásra való hajlama ellen, mégis, csak igen kevesen ismerik fel az összefüggést a jelenlegi helyzet, meg az intézményes oktatás között. A befolyásolhatóság- hatalom. Ha az állam visszaadná a családoknak a gyerekek nevelését, abban a pillanatban megszűnne a többség feletti befolyása. Ezt ők nagyon jól tudják, ezért van ma propagandája, és a fejekben bebetonozott státusza az ovinak, meg az iskolának- annak ellenére, hogy a rendszer a benne lévők szerint is rozoga és düledező.


Sokunk belső szenzora jelez, hogy nem jó az anyának elszakadni a gyerekétől. Az ösztönünk azt súgja, hogy "vigyázz rá és tartsd magad mellett!". Mint ahogy azt is súgja, hogy "te értesz a világon a legjobban a gyerekedhez!" Jobban, mint a pedagógusok, jobban, mint az óvónők. Hiszem, hogy az anyákba bele van kódolva, hogy képesek kompetenssé válni, ha a gyerekükről van szó. Hiszen mi vagyunk az édesanyjuk, nem mások!! Nem érzem magam mindig alkalmasnak. Sokszor merengek, hogy komolyan gondolta-e ezt velem meg a 4 fiammal az Úr- de úgy tűnik igen...:) Belül mégis tudom, még ha olykor el is bizonytalanodom, hogy mi anyák képesek vagyunk megadni nekik, amire szükségük van a fejlődésükhöz, a boldogulásukhoz, sőt a tanulásukat is képesek vagyunk segíteni. De túl nagy félelempropagandát csinálnak a szocializációból. Jaj, mi lesz, ha nem lesz szocializált! Jaj, mi lesz, ha nem tud majd beilleszkedni a társadalomba! Vajon ma hány 'intézményben nevelkedett' antiszociális gyerek van? Úgy a harmada biztosan az, és a számuk folyamatosan nő. De persze ezért a család a hibás, nem az iskola- és bizonyos értelemben igaz ez is, hiszen a család önként mond le a gyermeke jellemfejlődése szempontjából olyan lényeges kisgyerekes és tinédzser évek fölötti kizárólagos kontrollról.


Egyébként pedig: mi van akkor, ha nem lesz szociálisan fejlett?! Ha nem fog tudni beilleszkedni a társadalom egészébe?! Hiszen ez nem egy egészséges társadalom- miért lenne baj, ha nem illeszkedne be? A nagy művészek közül is sok antiszociális volt, ami nem jelentett egyebet, minthogy furcsa és visszahúzódó volt, amit az úgynevezett 'jól szocializált' társadalom nem akart tolerálni. De ettől még voltak barátaik, és nem gondolnám, hogy annyira boldogtalan emberek lettek volna. (Ha néhányan közülük boldogtalanok voltak is, egész biztosan nem a rossz szocializációjuk miatt keseregtek...)

Sajnos megtanultuk a óvodai-iskolai rendszerben eltöltött sok év alatt az asszimilálódást: hogy nem szabad a megérzéseinket követni, nem szabad másmilyennek lenni, mint a többiek, nem szabad kitűnni, nem szabad gondolkodni. Miért? Mert akkor nem fognak minket elfogadni, akkor kiközösítenek, jön a 'karhatalom' és gúnyolódás tárgya leszünk. Mert a rendszer így torolja meg a másságot. Ezzel kényszerít rá, hogy azt tegyük, amit mondanak, amiről azt mondják, hogy - kérdezés és vizsgálódás nélkül, s féljünk mást hinni, mást tenni, akkor is, ha tudjuk és érezzük, hogy amit hiszünk, amit teszünk, az helyes. Vajon hány féligazság szerint éljük az életünket nap, mint nap- olyanok szerint, amik valóságalapjának sohasem jártunk utána, de 'mindenki ezt mondja' és 'ez a normális'?? Otthonszülés, hordozás, késői elválasztás, nem oviztatás- ezek mind károsak a közgondolkozás szerint. És lehetne folytatni a sort hosszan.

Ugyanez a helyzet az otthonoktatással kapcsolatban is. Az emberek legendákra, meg előítéletekre hagyatkoznak, és minden alapot nélkülöző feltételezéseket hangoztatnak. Tőlem elvárják, hogy legyenek bizonyítékaim a döntésem alátámasztására, mert az "úgy érzem, hogy így helyes" annyira tudománytalan... Pedig vajon ők tudományos alapon döntöttek az intézményi oktatás/nevelés igénybevételéről? És van alapja az ítélettételüknek? Vajon hány otthonoktatást helytelenítő ember elemzett a szocializáció valós mibenlétével kapcsolatosan akárcsak egyetlen tanulmányt is, vagy erre vonatkozó statisztikát? Hányan olvastak olyan szakirodalmat, ami a gyerek fejlődéséhez szükséges nélkülözhetetlen közegként említené az óvodát és az iskolát? Mégis szinte mindenki tényként kezeli, hogy az óvoda és az iskola a szocializáció egyetlen és ideális közege, nélküle a gyerekem képtelen lesz az emberek között feltalálni magát!

A mai társadalom nagyobb része minimum 12, de inkább 20 évet töltött az Egyetlen és Ideális Szocializációs Közegben és nevelődött olyanná, amilyenné. Szociálisan fejletté? - Nem igazán... Alkalmassá tett bennünket nyílt és kötetlen kapcsolat-felvételre bárkivel? Vagy sikeresen elsajátítottuk a másik ember tiszteletét és a gyengébbek segítésének képességét? A társadalommal baj van, nagy baj. És IGEN, ebben a családok széthullása mellett tevőleges szerepe van elsősorban a jelenlegi intézményi oktatási rendszernek! És IGEN, ez az egyik ok, amiért nem viszem oda a gyerekeimet...

8 megjegyzés:

  1. A kényelem szempontját nem említetted. Kényelmes az oviba, bölcsibe, suliba járó gyermek, mert a ruházkodás-etetésen kívül lényegesen kevesebb energiát igényel a nevelése. Vajon hányan vállalnánk fel a te erőfeszítéseidet, ha elfogadott lenne az otthonoktatás?

    VálaszTörlés
  2. Kedves Matrózképző!
    Maximálisan egyetértek veled. Ne feledjük a társadalom irigyli a különcöket, amiért bátran felvállalják másságukat és ez nem antiszociális viselkedés, hanem akarat, céltudatosság, vállalják azt az utat, amit ők tartanak helyesnek, és ha tévúton járnak, tanulnak a hibáikból, és elindulnak a másik úton. Igaz ez sok bajjal jár gyermekkorban, aki hasonló mentalitású tudja mire gondolok.
    A "birka mentalitásúak" ha előre látják a helytelen utat, akkor is azt választják mivel mindenki azt választotta, és nem akarnak kilógni a sorból.
    Tanulni lehetne az írektől és az angoloktól, akik tolerálják a másságot legyen az fizikai, mentális vagy attitűdbeli. A magyar társadalom erre soha nem volt képes és ez nem elsősorban rajtunk szülőkön múlik, a pedagógusoknak ezt a fajta viselkedést kellene közvetíteni a gyermekek felé, azonban ha ők másnak látják a gyermekemet azonnal Nevelési Tanácsadóba küldenek, ahol meggyőznek róla hogy otthonról hozta a gyerek az antiszocialis képességét = Én rossz, alkalmatlan szülő vagyok. Ha elmondom, hogy utána járok, beszélgetek más szülőkkel, olvasok, akkor bizonytalan szülő vagyok.
    Pl: Szerintem a gyermeknevelési könyvek arra jók hogy azt teszem belőle magamévá, ami az értékrendszerem és ízlésem, akárcsak egy szakácskönyvet. A pszichológus válasza: a gyerek nem étel. Erre legszívesebben egy csúnyát mondtam volna neki.
    Tud valaki róla hogy valaha egy pedagógust eltanácsoltak volna alkalmatlanság miatt?! Kapásból 4-et tudnék név szerint megemlíteni.
    Egyetértek minden szülővel, aki kiáll gyermeke jogaiért és szembeszáll a "nagy okosokkal". Igenis a szülőnél soha senki nem tudhatja jobban, mi a jó a gyermekének, az igazi szülők akik szeretik a gyermekeiket, ezeket ösztönösen tudják. Ha esetleg nagyon csapongtam a témák között elnézést kérek mindenkitől

    VálaszTörlés
  3. Eszti, a mai igehirdetés arról szólt, hogy örüljünk, ha szapulnak bennünket :)
    A keresztényeket mindig szapulni fogja a köz. Sőt, akkor van baj, ha senkinek nincs velünk gondja - akkor biztosan nem csak az egy Urat szolgáljuk!

    Amit kiemelnék az igehirdetésből, hogy nem mindegy, hogy a kereszténységünk miatt haragszanak ránk, vagy azért, mert valamit rosszul csinálunk. És rajta! Kérdezzünk rá, hogy mi okozza az irántunk érzett haragot, vajon a kereszténység mellett való kiállásunk, vagy pont a bűneink, amiket ennek ellenére megengedünk az életünkben?
    lustaság, hanyagság, figyelmetlenség, durvaság, szeretetlenség, csúnya beszéd, önteltség, stb. miatt is gerjeszthetjük az indulatokat, ilyenkor nehogy azt gondoljuk, hogy bennünket azért nem szeretnek, mert keresztények vagyunk!

    Szóval, mi oo szülők, nagyon is figyeljünk oda, hogy csupán az oo miatt szapulnak, vagy valami olyan miatt, amit tényleg rosszul, nem biblikus módon csinálunk!
    Én meg vagyok győződve, hogy az oo biblikus, ezért helyes. És imádkozom, hogy csupán azért szapuljanak, mert az oo-t választottuk, ne azért, hogy bűnöket tűrnék meg az életemben.

    pepita

    VálaszTörlés
  4. Anice, Aranka, és pepita, NAGYON KÖSZÖNÖM az építő hozzászólásaitokat. Még, még, áldjatok meg még több ilyen írással!:) Olyan jó együtt gondolkozni. Köszönöm nektek.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Eszti!
    Olvasva a soraidat, TELJESEN EGYET TUDOK ÉRTENI VELE. Tapasztalatból mondom ezt, hiszen 12 évet húztam le általános iskolában, és bár szerettem ott dolgozni és nagyon szerettem a gyerekeket és sok jó fej volt közöttük, akikről úgy gondoltam és most is úgy gondolom, hogy érdemes volt foglalkozni, beszélgetni velük, tanítani, nevelni őket, mert értékes emberekké váltak. Nagyon sok gyerekkel nagyon jó kapcsolatom lett.

    Mégis ha a saját gyerekemre gondolok, aki ugyan még csak 21 hónapos már most abban gondolkodom, hogy ha lehetséges és megoldható én is az otthonoktatás felé hajlok.
    Mert a sok okos, - tényleg okos és tehetséges gyerek mellett - nagyon sok negatív, rossz, agresszív, neveletlen gyermek volt ott, akik miatt sajnáltam az egészet. Nem gondolnám, hogy az iskola vagy az óvoda dolga az, hogy nevelje a gyerekemet. Az az én dolgom. Az enyém és a férjemé. Természetesen a jó Isten segítségével, de ezt nem is kell említenem külön.

    Az én gyerekem 2 hónapos korától kezdve jár gyülekezetbe, és nagyon szocializált. Tud viselkedni, noha még az egy helyben üléssel vannak gondok, hiszen folyamatosan mehetnéke van:) DE nagyon szereti a gyerekeket, jó kapcsolatban van velük, kölcsönösen szeretik egymást, nevelik és tanítják egymást, játszanak egymással. Nem gondolnám, hogy bármi rossz dolog történne vele azért, mert olyanok között van, akik szintén gyülekezetbe járnak. Sőt!

    Továbbra is sok erőt kívánok, és neked szurkolok, és mindenkinek, aki ezt bátran felvállalja!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jokat irsz az otthonoktatasrol, megkonnyited a dolgunkat, ha valaki kukackodik, egyszeruen, elkuldom a linked:) Bocs, hogy ritkan jutok odaig, hogy batoritsalak is... Ne csodalkozz tulsagosan azon, hogy kiakadnak az emberek az otthonoktatason, a ferjem szokta mondani, hogy hiaba kezdenenk valakit meggyozni az otthonoktatasrol, ha nincs meg a csaladjukban a rend, ha a ferj nem valallja a gondoskodo, vezeto szerepet, a feleseg pedig azt se tudja mit jelent nonek lenni, akkor ugyse fog menni. Jo lenne egy kicsit a feminizmust is fejtegetni, es hatasait a keresztyen nokre is... mar csak azert, hogy legyen hova kuldjem az angolul nem tudokat:P Isten aldjon benneteket!

    VálaszTörlés
  7. erdna, igen jól látod a dolgokat. :) A gyülekezeti szocializáció egy érdekes kérdés, azt hiszem ezt jó lenne közelebbről megnézni. Talán írok még erről is. Nagyon érdekes, hogy te benne voltál a rendszerben, és 'belsősként' mondod azt, hogy a saját gyerekednek jobbat kívánsz. Egyébként nem irigylem a pedagógusokat- mert amelyikük lelkiismeretes és beleteszi teljes szívét, sajnos az is megtapasztalja, hogy van egy motiválhatatlan, megváltoztathatatlan gyerek-réteg, aki aláás minden nevelési munkát, amit ő mások szívén-lelkén végez.:(

    VálaszTörlés
  8. Feminizmus és keresztény nők, hmm. Ez azért kemény dió... az ötlet mindenesetre továbbgondolásra érdemes, úgy érzem, a labda fel van dobva...

    erdna és vieaime, köszönöm az áldó szavakat és a bátorítást, igen jól esik. Isten áldjon meg benneteket (kiterjesztve minden olvasómra)!!:)

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok