Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2009. augusztus 30., vasárnap

Ősz, suli, ovi... nanemár...




Az őszből nem, de a suli és ovikezdésből mi hála Istennek kimaradunk. Legalábbis hagyományos értelemben mindenképpen. A változások szele azonban az otthonoktató családokat is megérinti: nálunk legalábbis egyfajta izgalommal teljes várakozás vett erőt a családon. Jobban mondva rajtam. Amolyan debütálás előtti vizsgadrukkféle. Talán most kezdem igazán átérezni, hogy micsoda dologba vágtuk a fejszénket ezzel az otthonoktatósdival. Felelősség, igen. A súlyát érzem. Nem nyom össze, de jelen van a gondolataimban. Tudom, eddig is tudtam, hogy örökkévaló életek vannak rám bízva. Négy is. De ez a szeptember olyan beavatásélmény-szerű nekem: most már nem csak értem, hanem érzem is, hogy mostantól a gyerekeim földi boldogulása is az én kezemben van. Nem kis dolog. De nem stresszel, hanem kijózanít. Tudom, hogy jól döntöttünk, és érzem, hogy nem fogjuk elrontani. Nem érzem magam frankó anyának, szupi pedagógusnak vagy ilyesmi. De tudom, érzem, hogy Isten nem fog magunkra hagyni. Ő otthon lesz velünk, továbbvezet és az irányítása alatt élhetünk, tanulhatunk, és nevelhetjük a gyerekeket ITTHON.


Keresztény szülők szokták bátorítani a csemetéiket azzal a mondattal, hogy "Isten veled megy az iskolába." Mi otthonoktatók tudjuk, hogy Isten otthon marad velünk. Mekkora bíztatás ez! És micsoda megtiszteltetés: munkatársként együtt munkálkodni az Úrral ezeknek a hatalmas potenciállal bíró kis életeknek a teljes formázásában. Vajmi kevéssé érzem magam alkalmasnak... hiszen vannak bűneim, amik miatt szégyenkeznem kell és amivel szégyent hozok Jézusom nevére- a családom előtt nyitott könyv vagyok, s nem vagyok minden tettemre büszke. Ez bánt is. De az Úr folyamatosan takarítja rólam a mocskot, és ott van a hit jó reménysége, amely által úgy látom magam, ahogyan Ő lát- bűnöktől mentesen. A magam erőfeszítései és okossága rendre elégtelennek bizonyul ebben a küzdelemben. Ma újra fel kellett ismernem, hogy Isten Igéjében kell elmerülnöm, és emellett a tetteimet az Isten mérlegén mérve, az Úrral és az Úrról gondolkozva válhatok egyre jobbá, szentebbé. Nincs más út, bármennyire is elszántnak és elkötelezettnek tartom is magam. Sohasem kellene azt képzelnem, hogy tartós változásokat tudok munkálni az életemben, amikor pedig az Úr tartja meg azt életemet. Egyedül az Ő Szentlelke képes engem megváltoztatni, nem az én öntudatosságom...

Itt van tehát az ősz, a maga szépségével, izgalmaival. Ahogy a blog bemutatkozó-szövegében olvasható: otthon nincs iskola, csak Te és a nyílt víz. Nemsokára belecsobbanunk ebbe a nyílt vízbe és aztán majd lassanként meg is tanulunk úszni benne.


Az otthonoktatás mellett van még egy újfajta izgalmam is. Ez pedig az ovi. Rafi fiam felmentésének története agyban elindult ugyan, de a gyakorlati megvalósulást nem látom még. Emberileg ugyanis patthelyzetben vagyunk: ha elmegyünk felmentést kérni a körzetileg illetékes óvodavezetőtől , és nem akarja megadni, akkor simán jelenthet minket a jegyzőnek azzal, hogy tudomása van olyan kisgyerekről, aki nem jár oviba (már van vele némi ismeretség Doda meghiúsult felmentése révén). Ha nem megyünk el felmentésért, akkor meg szabálysértők vagyunk, amiből akár bírósági eljárás is lehet. A labda tehát fel van dobva, legyek bölcs, ha tudok... de nem tudok...

Amikor a saját bölcsességem kevésnek bizonyul, nos... ott van Isten a maga végtelen bölcsességével...

Nem jó érzés, hogy nem látok előre, és lövésem sincs arról, hogy hogyan fog ez az egész alakulni, egyet viszont tudok: valaki a kezében tartja a családunkat, ez a Valaki pedig sokkal hatalmasabb és erősebb, mint bárki más ezen a világon. Úgy is mondhatnám, hogy a Király lánya vagyok, és mint ilyen, egy dolog biztosan elmondható rólam: nem vagyok magamra hagyva.

11 megjegyzés:

  1. Amilyen útra Isten irányít, azon járni kell és nem kell parázni.
    Én csak kevés téren tudok még az otthonoktatással kapcsolatban tanúságot tenni, de egyben már igen: iskolaválasztás.
    Természetesen az urammal mi is elkezdtük gyűjteni a kívánságainkat, hogy milyet szeretnénk (mint anno a babakocsi kiválasztásánál:))
    Katolikus, általános gimnázium egyben, koekdukált, távol legyen (hogy ne kelljen a heti kontroll, nah meg lehessen kirándulni), oo párti legyen (elég már az is, ha ismerik, de jobb, ha van már tapasztalata is).
    Természetesen nem kezdtünk el keresgélni, csak az Úr orra elé toltuk a listát, ő pedig kezdett vele valamit, amit már jóval korábban elindított (mint ahogy a fürjek is elindultak).
    Még házasságom előtt tartottunk lelkigyakit gimnazistáknak, Kaposváron egy tuti gimnáziumba, megszerettem az osztályt, köv félévben is mentünk hozzájuk. Egy lánykával azóta is tartom a kapcsolatot. Egyszer mondta, hogy náluk vannak oo-s gyerekek az iskolában.
    Ennyit a keresgélésről, bizonyos szinten egy szalmaszálat se kellett keresztbe tennem, vagy mégis? Rá kellett lépnem az útra, meghozni a döntést, majd elmondhattam, hogy mit szeretnék, milyen felszerelés (kegyelem:) kell nekem erre az útra és megkaptam. Ismerős ugye: nem vetnek és nem aratnak!
    Olyan jó volt ezt átélni:)
    Kívánok Nektek is hasonló tapasztalatokat és minden más otthonoktatónak is. Ha Isten hív és indít erre az útra, akkor bele kell vágni, mert minden szükségeset megad, néha úgy, hogy szalmaszálat se kell pakolni, máskor megkéri, hogy ezt vagy azt csinál meg (utazz lelkigyakit tartani, évekkel korábban ugye:)).
    Áldott az Úr!

    VálaszTörlés
  2. Igaz. Néha valóban megdöbbentő, ahogyan az Úr kirendel mindent alkalmas időben! De van olyan is, hogy igen-t mondasz az Úrnak, és a könnyű út helyett hegyeket kapsz. Habár előtte simának tűnt az út, mert messzebb voltál a céltól, de ahogy mész előre az úton, jönnek az akadályok. Néha az Úr megengedi az akadályokat, de ezt azért teszi, hogy átélhesd a csodát, amikor a hegy az ő szavára elmozdul...

    Nálunk eddig majdnem minden lépést meg kellett harcolni, már ami az oo-t illeti, de hát tanulunk az Úrban bízni... a hegy pedig eddig minden egyes alkalommal Isten keze által odébbmozdult! :)

    VálaszTörlés
  3. Pár napja beszélgettem egy testvérrel, aki azt mondta, hogy az első éveket megharcolva, most a lehető legtermészetesebb dolognak tekinti, hogy az ötödikes fiának felmentést kérnek, továbbra is otthonoktatják majd! (Állami suliba íratták be, magántanulóként csak félévi vizsgákat kell tenni.) Olyan bátorító volt hallani! Istenben bízva hozták meg a döntést már a fiuk oviskorában, és ha az anyukának gondja volt az oo-sal, mindig a férjéhez ment tanácsért. És ő bátorította, buzdította, felhívta a figyelmét, hogy miért is tartják otthon a gyerekeiket, és hogy mi a céluk ezzel. Nektek is ilyen hozzáállást kívánok!

    Ha az Úr velünk, kicsoda ellenünk?!

    pepita

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, pepita. És igaz.

    VálaszTörlés
  5. Eszti, javaslatodra szóltam a vezetőóvónőnek, hogy kihagynánk ezt az évet. Szinte megkönnyebbült. Nagyon sokan vannak gyerekek egy csoportban. Azért szigorú hangon hozzátette, hogy jövőre muszály menni a fiamnak.
    Tudomásul vettem, de lehet hogy majd a nevelési tanácsdó papírjával megyünk hozzá évet kezdeni. Talán úgy megadja majd a felmentést.
    Köszönöm a sok - sok jó gondolatodat.
    Régebben írtad, hogy mostanában találkoztok más oo-kal. Írsz majd erről pár szót?
    HajniM

    VálaszTörlés
  6. Örülök, hogy jól alakulnak a dolgaid! Jó ötlet, hogy a nev.tan.-hoz mész először jövőre. Azért erősítsed a szívedet és készítsed magad, mert a felmentést nem mindig adják könnyen. Mi éppen most futjuk a köreinket a másodszülöttünkkel, nem megy úgy, mint a karikacsapás, de talán ki fog süli valami jó a végére --- az Úrban bízunk.

    Igen, tervben van egy kis beszámoló az oo-sokkal való találkozásokról.:)

    Örülök, ha épít, amit a blogon olvasol! Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok: Ő formálja a fejem meg a szívem, és Ő az elsőszámú gondolat-szállítóm, tehát Istennek köszönd, mert Őtőle származik az áldást, amit itt nyersz.:)

    VálaszTörlés
  7. Jó az Úrban bizakodni,...
    Igyekszünk magunkat felvértezni.
    Imánkba foglaljuk a ti ügyeteket is!
    HajniM

    VálaszTörlés
  8. Hajni, ha így halad, jövőre is sokan lesznek a csoportba:)
    Könnyű út és hegy:
    Amikor hegyet kapok, akkor mostanában mindig az jut eszembe, hogy ez csak amolyan Kékestető magasság, az Úr nagyobbat is tud adni. Szóval lehet, hogy nem csak hegy lenne előttünk, hanem pl egész hegylánc. Véleményem szerint nem mindegy (teljesítménytúráztam régen, nah ott vicces volt, amikor azt hittük, hogy még egy hegy és még vagy négy volt előttünk).

    VálaszTörlés
  9. Ma hazajöttünk az elsős tankönyvekkel :) Elámultam, hogy alig kell majd valamit tanulnunk, hiszen olvasni, és 10-ig összeadni tud. Csak hát sok fölösleges füzetet kell majd megtölteni, mert ugye elsőben pl. olvasásból is rajzolgatni kell. Szóval egyre jobban meggyőződésem, hogy jó utat választottunk. Rengeteget olvasunk, és sokminden belefér egy napba, ajnálom, hogy vizsgázni kell, és nem ahladhatunk ahogy akarunk, na de hát semmi sem lehet tökéletes.

    VálaszTörlés
  10. Jó hallani oo- hasonszőrűekről... :) Isten adjon áldott évet nekünk itthon, áldja meg a tudásszomjas kis fejecskéket (szíveiket is), s töltse meg az otthonainkat békességgel! Ámen.

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok