Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2009. június 25., csütörtök

Pocsolya-túra





Ma különleges napunk volt. A délutáni játszóterezést meghiúsítani látszott az, hogy kicsit késő, 6 óra volt, mire neki tudtunk volna indulni a gyerekekkel. Meg az is, hogy sötét esőfelhők gyülekeztek a horizonton (már ha beszélhetünk egyáltalán horizontról egy paneldzsungel kellős közepén...). Így aztán gondoltam egyet, és rendhagyó programot szerveztem. Azt találtam ki, hogy megnézzük a vihart... és ha úgy adódik, akkor megtapasztaljuk az esőt.

Zekit megetettem, és letettem aludni (Apája otthon volt). Mi meg a három nagyobbal nekivágtunk a kalandnak. Kaland. Tényleg az volt! Amikor kiértünk, már dörgött, és egy-egy villám időnként átcikázott az égen. A gyerekek odavoltak az örömtől. Pedig ez még csak a kezdet volt. Elsétáltunk a víztoronyhoz, ahol hetekkel korábban igényes játszóteret alakítottak ki. Mire odaértünk, addigra már szemerkélt az eső. Senki nem volt ott, úgyhogy a fiaim birtokba vették a játékokat, meg a terepet egy kitartó fogócska erejéig...


Viszonylag hamar vadabbra váltott az idő: a szemerkélésből mennydörgésekkel tarkított hatalmas zuhi lett. Ám mi nem ijedtünk meg: indulás előtt mind a négyen a pólónk fölé vastag kapucnis kabátot húztunk, a lábunkon pedig szandi volt zokni nélkül.

Ma mindent szabad volt: esőben kergetőzni, pocsolyában ugra-bugrálni, fedetlen fejjel lenni, bőrig ázni. Mindet kipróbálták, és nagyon boldogok voltak! És bevallom, nekem is jólesett nem pocsolyát kerülgetni és nem utálni, hogy már megint esik. Olyan fura ez a kifejezés is: "rossz idő van". Ma hivatalosan 'rossz idő' volt, de nekünk nem volt rossz idő- a lehető legjobb idő volt, egy szép nap, amikor a lehulló csapadék a napunk áldása lett.


Hazaérve a gyerekeket rögtön bevezényeltem egy kád jó meleg vízbe- és boldog voltam. Összedobtam a spenótvacsit, meg Virág tippjét (ami igazán finom!) és belül tényleg mosolyogtam. Azt hiszem a mai napunk volt a legszebb nap a héten. Uram, köszönöm az esőt!


6 megjegyzés:

  1. Köszi, Cicó. Amellett, hogy a fiaimnak is kedvezni akartam, azt hiszem, hogy él bennem egy kisgyerek, akit az effajta élmények táplálnak, hehe. :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó volt ezt olvasni, én is ilyeneket szoktam képzelni a majdani gyerekeimnek! :-)

    VálaszTörlés
  3. Köszi, graphoman. Megéri néha mást tenni, mint amit megszoktunk, hogy 'szabad'... :)

    VálaszTörlés
  4. gumicsizma... arra jó, hogy legyen miből kiönteni a "séta" végén a vizet :)
    az biztos, hogy a gyerekek teljesen odavannak érte. pár napja látta a szomszéd néni, ahogy pocsolyáznak a gyerekeim a hőn óhajtott gumicsizmájukban, és annyit mondott:
    - Most azt szabad, amit nem szabad, ugye?
    És mosolyogva továbbment.

    pepita

    VálaszTörlés
  5. Pepita, igaz, igaz.:)

    A mi gumicsizmáinkkal az volt a baj, hogy amikor még passzoltak méretre, akkor nem használtuk, mert nem volt esős idő. Most meg már nem jók... de nem baj, nyár van, a szandi is megteszi. Ha majd lesz kertes házunk, biztosan mezítláb is kiengedem őket az udvarba pancsolni -de azt hiszem én sem maradok ki abból a mókából...:)

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok