Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2009. június 25., csütörtök

Pocsolya-túra





Ma különleges napunk volt. A délutáni játszóterezést meghiúsítani látszott az, hogy kicsit késő, 6 óra volt, mire neki tudtunk volna indulni a gyerekekkel. Meg az is, hogy sötét esőfelhők gyülekeztek a horizonton (már ha beszélhetünk egyáltalán horizontról egy paneldzsungel kellős közepén...). Így aztán gondoltam egyet, és rendhagyó programot szerveztem. Azt találtam ki, hogy megnézzük a vihart... és ha úgy adódik, akkor megtapasztaljuk az esőt.

Zekit megetettem, és letettem aludni (Apája otthon volt). Mi meg a három nagyobbal nekivágtunk a kalandnak. Kaland. Tényleg az volt! Amikor kiértünk, már dörgött, és egy-egy villám időnként átcikázott az égen. A gyerekek odavoltak az örömtől. Pedig ez még csak a kezdet volt. Elsétáltunk a víztoronyhoz, ahol hetekkel korábban igényes játszóteret alakítottak ki. Mire odaértünk, addigra már szemerkélt az eső. Senki nem volt ott, úgyhogy a fiaim birtokba vették a játékokat, meg a terepet egy kitartó fogócska erejéig...


Viszonylag hamar vadabbra váltott az idő: a szemerkélésből mennydörgésekkel tarkított hatalmas zuhi lett. Ám mi nem ijedtünk meg: indulás előtt mind a négyen a pólónk fölé vastag kapucnis kabátot húztunk, a lábunkon pedig szandi volt zokni nélkül.

Ma mindent szabad volt: esőben kergetőzni, pocsolyában ugra-bugrálni, fedetlen fejjel lenni, bőrig ázni. Mindet kipróbálták, és nagyon boldogok voltak! És bevallom, nekem is jólesett nem pocsolyát kerülgetni és nem utálni, hogy már megint esik. Olyan fura ez a kifejezés is: "rossz idő van". Ma hivatalosan 'rossz idő' volt, de nekünk nem volt rossz idő- a lehető legjobb idő volt, egy szép nap, amikor a lehulló csapadék a napunk áldása lett.


Hazaérve a gyerekeket rögtön bevezényeltem egy kád jó meleg vízbe- és boldog voltam. Összedobtam a spenótvacsit, meg Virág tippjét (ami igazán finom!) és belül tényleg mosolyogtam. Azt hiszem a mai napunk volt a legszebb nap a héten. Uram, köszönöm az esőt!


Környezetóra otthon, avagy a csiga-projekt vége




Most már biztos, hogy a csigáriumunk a következő napokban felszámolásra kerül...

Semmilyen különleges oka nincs ennek, csak annyi, hogy úgy érzem, hogy eleget profitáltunk belőle. Megismertük az életmódját, megtudtunk róla sok mindent, de most már elég volt belőle ennyi. Már nem érzem azt, hogy érdekes vagy hasznos lenne.

A napokban elengedjük csigát, akinek végül nem lett Tarajos a neve. Egészen megnőtt a sok finom zöldségtől, amit megevett, és kicsit valóban hozzámnőtt a esti spriccelőzés és a kaják cserélése során. (Azért cseréltem a kaját, mert a nedves környezetben előbb kezdtek el rohadni, minthogy csiga elpusztíthatta volna azokat.) Hátravan még a tapasztalatok összegzése, és az elengedés ceremóniája.

Következő projektünk egy hangyafarm lesz. Múlt hétvégi családi programunkon fedeztünk fel egy jókora hangyabolyt egy közeli benzinkút mellett. Annak egy részét fogjuk hazahozni megfigyelésre. A hangyafarmhoz speciális üvegfalas hangya-megfigyelőhelyet kell készíteni (persze lehetnének másban is, de F. felajánlotta, hogy egyik barátjával összehoznak egy ilyen cuccot- visszautasíthatatlan ajánlat, az biztos.)

Krumplink gyorsan növekszik, és mellé citrommagból szeretnénk növényt csíráztatni hamarosan. Ó, és a babcsíráztatásra is kellene időt szánni. Megfigyelésekben nem szűkölködünk tehát, ráadásul itt a jó idő (épp most nem), úgyhogy lehet messze menni, felfedezni, sétálni. Megannyi feladat vár, mondhatni, megannyi kaland vár. Mert hát minden szülő tudja, hogy egy gyerekkel minden egyszerű tevékenység lehet kaland... főleg néggyel. :)


2009. június 18., csütörtök

Már megint környezetóra otthon...



A csiga-projektünk még jól operál. Csiga, akinek továbbra sincsen neve, új befőttes üvegbe költözött. Ennek oka, hogy nemcsak ő élvezte az általam biztosított ideális körülményeket, hanem a bio-krumplink is, amin régen megtaláltuk őt. A szóban forgó bio-krumpli ugyanis kihajtott, és kezdett neki szűkös lenni a hely az üvegben. (Oldalára fordított üvegben volt, és nem volt hová nőnie fölfelé.) Tehát a krumplit máshova költöztettem (erről bővebben nemsokára), de miközben ezt tettem, eltörtem az üveget- igen, alapvetően ügyes vagyok ám, csak éppen most nem jött össze! ... :D Ezért kényszerült költözésre az állatkánk.

Csigával kapcsolatban újabb felfedezéseket tettem.

- Most már biztos, hogy van memóriája, és van biztonságérzete is. Amikor néhány napi tapasztalata alapján meggyőződött arról, hogy új helyén senki nem háborgatja, akkor a szálláshelyét egy kevésbé védett helyre tette át és már nem húzódott annyira össze alvás közben (igen, hidd el, hogy a csigák tényleg alszanak!).

- Apropó, alvás. Észrevettem, hogy néha úgy alszik, hogy az egyik szarva kijjebb van, mint a másik (mind a kettő eléggé be van húzva azért), és hogy a hátán van egy nagyon enyhe, de észrevehető taraja. Gondolkozom is, hogy Tarajos lesz a neve. Mint gyerekkori egyik kedvenc filmem a Szörnyecskék egyik szereplőjének; a vezérszörnynek- hát, találó is lenne rá, mert sok embernek tényleg vezérszörny egy házatlan csiga.


- Apropó, ház. Olvastam valahol, hogy nagyon sokfajta csiga létezik: van házatlan és van házas, és a kettő között minden vállfaj előfordulhat: van tehát részlegesen házas csiga is, amelyiknek habár van háza, nem fér el benne teljesen, és van olyan is, amelyiknek megvastagodott lemeze van csupán a hátán. Úgy tűnik, hogy a mi csigánk az utóbbi kategóriába tartozik, legalábbis megfigyeléseim szerint.

- Tudtad, hogy a házatlan csigák elleni biológiai fegyver az indiai futókacsa? Itt megnézheted (egyéb csigás infókat is). Nekem nagyon bejön ez az állatka! Pedig nem vagyok nagy rajongója a baromfiudvarnak!


A csigárium mellett újabb növény-projektünk is elindult. Krumpli. A kihajtott bio-pédányt ugyanis valahova el kellett tenni. Kidobni sajnáltam, így elültettem egy cserépbe. 4 hajása van, ami a föld alól kikandikál, és a gyökerei a cserép alsó szellőzőnyílásaiban is megjelentek már. Naponta-kétnaponta öntözöm a spiccelővel, és nagyon büszke vagyok az új konyhakertünk első 'darabjára'. Jó reménység szerint ez majd az új házunk udvarán fog tovább növögetni... ;)

A csigáriumba betettem egy másik krumplit, hogy ne maradjon éhen a 'jószág'. A gyakori öntözés és az ideális klíma következtében az elmúlt napokban az is növekedésnek indult... Nagyon jó, hogy a befőttesüveg fala mellé tettem a krumplit, így most, hogy gyökeret eresztett a csigárium puha földjébe, tisztán látható, hogyan kúsznak egyre lejjebb a vékony fehér gyökérszálak. Tanulságos. Majd azt is át kell ültetnem. Majd később...

Egyelőre nem összegeztük a tapasztalatokat, csak hagyom, hogy ott legyen a két új 'megfigyelési terület' a gyerekek játszószobájában. Látom, hogy Doda felkelés után naponta megnézi a kihajtott krumplinkat. Csigát viszont mutogatni kell nekik, amikor aktív és ők is ébren vannak (hajnalban, mihelyst megspriccelem a helyét vízzel, felélénkül, napközben ez ritkábban tapasztalható.)

Jó nagyon, hogy nincsen kényszer, nem sürget sem idő, sem tanmenet, hogy bármelyik környezeti projektet lezárjuk. Hanem együtt élhetünk és növekedhetünk megfigyelésünk tárgyaival, és majd amikor úgy lesz kedvünk, és készen állunk, akkor vetünk véget.

Bevallom, nagyon tudatosan kell most már ráállnom arra, hogy napi szinten előhozzam a projekteket, mint beszédtémát a gyerekeknél, mert magam is annyira élvezem őket, hogy fel sem tűnik, hogy a gyerekekért van mindez. A magaménak érzem, jólesik megfigyelnem, és legalább annyira lázba hoz mind a kettő, mint a gyerekeket- talán jobban is...

Biztos, hogy egyedül csak a gyerek profitál abból, ha otthonoktatott??? :D

2009. június 17., szerda

Én és a copyright



Azt azért nem gondoltam, hogy ekkora sikere lesz Nemecsek Ernőéknek minálunk. A gyerekek az első meghallgatás óta naponta újra kérték. Tegnap felkelés után is úgy indítottak, hogy "Anya, kapcsold be a Pál Utcai Fiúkat!!" És én örömmel bekapcsolom. Immár néhány hete majd' mindennap hallgatják kora délutántól estig, elejétől a végéig, Németh Kristóf (a 'Barátokköztös') előadásában. Nagyon igényesen adja elő, és úgy tűnik, hogy a második meghallgatás után a kisebbek is beleszerettek.

Nagyon megörültem, mert a minap rábukkantam a neten egy magyar file-megosztó oldalra, aminek van hangoskönyv 'részlege'. A file-megosztó egy olyan oldal, ahol az emberek feltöltéssel bedobják a közösbe a meglévő anyagaikat, úgy, hogy az mások számára is elérhető legyen: vagyis le lehet tölteni ingyen. Van, amihez regisztráció kell, ami szintén nem pénzes dolog, de van, amihez ezt sem kérik.

Tegnap a fent nevezett file-megosztóról letöltöttük a Tüskevárat hangoskönyvben. Nem tudom, hogy milyen, és hogy a gyerekeknek való-e, mert az igazat megvallva nekem ez a mű kimaradt a suliban, nem olvastam el. Az elemzésre meg már nem emlékszem, amit be kellett magolni... Mindenesetre úgy tűnik, hogy a Tüskevár lesz a következő hallgatnivalónk- de az még odébb van, hiszen tart még Pálutcai-szerelem a gyerekeknél.



A file-megosztókról szellemileg annyit el szeretnék mondani, hogy van azért benne gikszer, hiszen arról van itt szó, hogy amit te megveszel drága pénzért, azt nekem már nem kell megvenni: ingyen hozzáférhetek. Tehát ez a copyright törvény megsértése. Habár a jó szándék vezérli az embereket, akik megosztják az anyagaikat, ez azért mégiscsak egy szellemi termékkel való visszaélés, ergo a szerző megkárosítása. Tehát nem foglak arra biztatni, hogy te is töltsd le, ezért nem is linkeltem. (Ha mindenáron bűnbe akarsz esni, akkor keresd meg magad...)


Egyébként mi sem így tervezzük a hangoskönyvtárunkat felépíteni, hanem eredeti anyagokat megvásárlásával, ahogy ezt tettük a Pál Utcai Fiúk és az Egri csillagok esetében is. Vannak azonban olyanok, amelyeket nem tudok beszerezni pl. híres magyar költők versei 'darabszámra' , ezeket azért le fogom tölteni, hogyha nem találok fizetős forrást. Meg egyébként néhány jó anyag aránytalanul, mondhatni arcátlanul magas áron kapható- ami szerintem szintén egy nagyon etikátlan dolog. Ezzel a ténnyel is kicsit magamat igazolom, ti. hogy ha ők rabolhatnak az irreálisan magas árakkal, akkor erre én meg azt mondom, hogy "neszeneked szerzőijog". Meg az is bennem van, úgyis népszerű alkotásokról van szó, tehát a szerző úgyis anyagilag szétkereste már a fejét, és nem hiszem, hogy pont az én pénzem fog hiányozni a zsebéből.





Mindez persze spekuláció csupán. Nem is akarom magamat igazolni, vagy jobb színben feltüntetni, mint amilyen valójában vagyok: az igazság az, hogy olykor pl. filmek beszerzése kapcsán is ehhez a nem túl tisztességes eszközhöz nyúlunk, főleg olyan filmek esetében, amiket magyarul még nem lehet megkapni, vagy egyáltalán nem lehet megkapni, de könnyen megvásárolható filmek esetében is olykor letöltünk a kényelem miatt (nem kell boltba menve vásárolni). És mások hasznos, beszkennelt vagy feltöltött, gyerekeknek való anyagait sem utasítom vissza. Igaz, azért a legtöbb filmünk (jó sok van már) így is eredeti.

Habár érzem, hogy nem helyes, még nem tudtam azt kimondani, hogy meggyőződésből ezután többé sohasem töltök le semmit. Ebben azt hiszem érdekember vagyok, mert túl sok a nagyon jó anyag, amikhez pénz hiányában talán sohasem juthatnék hozzá, ha alapelveket állítanék a copyright-os anyagok helyes kezelésével kapcsolatban... Persze nem jelenti, hogy nem változhat ez a dolog, sőt. Valójában nagyon nem szeretek letöltögetni, és igen ritkán teszem...

2009. június 12., péntek

Agyhalálos kérdések multiparáknak 4.




Nem, a multipara nem az az ember, akit sokféle félelem rettent. :) A többedszer (sokadszor) szülő asszonyokat hívják így a dokiszlengben.

Az első, második és harmadik után íme egy újabb gyakran ismételt kérdés, amitől a sokgyerekesek falnak mennek! A válaszokat sokgyerekes anyukák fogalmazták meg. Ha sokgyerekes vagy és neked is van frappáns bevált szófordulatod, akkor írj hozzászólást. Illetve ha nem, akkor meg arról, hogy te hogyan reagálnál.


Negyedik agyhalálos kérdés a válaszokkal:

El sem tudom képzelni, hogyan csinálod, én kettővel is alig bírok!


1. Hát, ha az én gyerekeim is olyanok lennének, mint a tieid, nekem sem lenne több!

2. Hát nekem sem tűnsz olyan alkatnak, aki kettőnél többel is elbírna...

3. Úgy csinálom, mint a legtöbb ember: ágyban, miután a gyerekek elaludtak. :D

4. Mindenkinek 24 órából áll a napja, azon múlik, hogy mire használod föl...

5. Sok-sok-sok türelemmel...

6. Néz meg őket éjszaka, amikor alszanak. Ilyenkor mindig emlékeztetnek arra, hogy milyen aranyos gyerekeket adott nekem az Úr, ez ad erőt továbbmenni...

7. Bölcsen válogasd meg a csatáidat. Segít, hogyha szelektív a látásod és a hallásod.

8. Ne aggódd túl a kis dolgokat.

9. Ó, kényszerzubbonyok és bilincsek! :D

The End.

Egyelőre. Jön a folytatás.





2009. június 10., szerda

Cenzúrázatlan poszt császármetszésről, dokikról, nőkről...




Vigyázat! Ez tényleg egy cenzúrázatlan poszt! Őszinte és kitárulkozó. Légyszi mindenki csak a saját felelősségére olvassa.

Egyik olvasóm megkérdezte, hogy 4 császár után vajon engednek-e majd engem természetesen szülni a dokik, hogyha újabb szülésre kerül a sor. Ez a kérdés sok mindent kavargatott meg bennem. Leírom, megosztom.

Valahogy így néz ki a képlet:

Az 1. császár után kétesélyes a dolog: hagynak vajúdni, próbálkozhatsz, főleg akkor, hogyha van már természetes-szüléses tapasztalatod is.

A 2. császár után már igencsak kicsi a sansz, hogy hagynak- azért elvétve lehet olyan dokit találni, aki tartja a hátát egy ilyen malőrhöz.
(A közvélekedéssel ellentétben nem az ember saját dokija dönti azt el, hogy szabad-e neki természetes szülést bevállalni, hanem az osztályvezető főorvos, aki simán megvétózhatja a saját doki döntését, még ha az rá is bólintott a dologra eredetileg... Az osztályvezető főorvost a kórházi protokoll köti. A kórházi protokollt az Orvosi Kamara ajánlásai alapján állítják össze...)

A 3. császár után az esélyeid gyakorlatilag a nullával egyenlőek, már ami a természetes szülést illeti. Nincs ma Mo.-on olyan intézmény, amelyik engedne ilyesmit, akár csak megpróbálásos szinten is. Nincsen még esély-latolgatás sem, riogatás meg fenyegetőzés viszont van dögivel.


(A felirat: "Legalább van egy egészséges babád.")

És ne felejtsük el azt sem, hogy a harmadik császárnál a műtét előtt protokollból felajánlják, hogy el is kötnek: 2in1- elven a két műtétet egy kalap alatt. A negyedik császár előtt, amikor előkészítettek a műtétre, már igen erőszakosan sorolta nekem a doki az elköttetés melletti riogatásnak is beillő érveit (MIUTÁN mondtam, hogy nem akarom magamat elköttetni). Meg is volt sértődve a döntésemen, hogy nem akartam a nagylelkű felajánlást elfogadni. Tartottam is attól, hogy a sértett önérzetű doki tudtomon kívül 'bosszúból' mégis elkötött. Egy kicsit ezért is várom, hogy legyen majd valamikor ötödikünk, hogy bebizonyosodjon, hogy ugye nem... :)


Többek között emiatt lett otthonszülésnek tervezve a harmadik gyerekünk... meg a negyedik is. Mert nekem már azonnali császár az ítélet, kórházi besorolás szerint tuti műtét-várományos vagyok.

Nekem viszont van egy olyan makacs gondolatom, ami nem akar kimenni a fejemből: hogy minden nő tud szülni, illetve, hogy ha megtalálom az utamat, ahogy a legbiztonságosabban érzem magam (ami biztosan nem a kórház), akkor majd én is meg tudom szülni a babámat. Szóval nem fogom föladni, nem érzem, hogy bele kellene nyugodnom abba a helyzetbe, amit a 'szívbéli' ismerőseim mondanak: vagyis, hogy felejtsem el a rendes szülést, én már úgyis mindig csak császárral fogok szülni. Dehogyis, én ezt nem így látom! Számomra csak az a kérdés, hogy ki fog róla tudni és majd kik lesznek jelen akkor... ;)


Olvastam az amerikai helyzetről. Régen náluk is ugyanaz volt a helyzet, mint itt: második vagy többedik császár után senkit nem engedtek vajúdni, se szülni próbálni (vicces egy kifejezés), hanem automatikusan egy újabb császárba lettek belekényszerítve a nők. Ez náluk azt eredményezte, hogy azok, akik nagyon akartak szülni, otthon szültek, mivel nem volt más lehetőségük a természetes szülés megtapasztalásához. Volt, aki orvosi segítő nélkül szült otthon, csak szülhessen...

Nagyon sokan szültek így, és az amerikai orvosi kamara (nem tudom a hivatalos nevét) bepánikolt, mert felismerte, hogy a nők annyira vágynak császár után is a hüvelyi szülésre, hogy akár veszélybe is sodorják magukat. Miután ezt felismerte, hamar reagált: bevezette a VBAC, vagyis a 'vaginal birth after cesarean' fogalmát, ami császármetszés utáni hüvelyi szülést jelent. A kamara elrendelte, hogy engedjék a nőket megpróbálni természetesen szülni a kórházakban, hogyha azok úgy kívánják. És úgy kívánták... Akár többedik császármetszés után is. Így sokan visszatértek a kórházakba, és Amcsiban ma tényleg azok szülnek otthon, akik ott szeretnének, nem kényszerből.


Ehhez persze kellett az amerikai nők kétségbeesett vágya és annak otthonszülésben való kifejeződése. Sajnos ma Mo.-on orvos-diktatúra van, vagyis az orvosok döntenek a nőkről, és a nők a legtöbb esetben komolyabb utánajárás, mérlegelés nélkül elhiszik a hallottakat, s engedelmesen megteszik, amit nekik mondanak. Aki nem, az ellen hadjárat indul orvoskörökben. És ezt nagyon kevesen kockáztatják meg.

Sokan elhiszik az orvosuknak azt a féligazságot, hogy ők már úgysem tudnának normálisan szülni. És hogy a császár utáni hüvelyi szülés halálosan veszélyes, sokkal inkább, mint egy újabb nagyhasi műtét. Pedig nem. Ezen az oldalon, meg ezen, meg számos másikon is sok bizonyítékra lehet lelni, ami utóbbi állítást támasztja alá...

A magyar nők nem lázadnak, csupán csöndben benyelnek minden útmutatást, amit az orvosuk 'lenyom a torkukon', azért, nehogy magukra haragítsák az óriást... Nagyon sokan inkább elköttetik magukat, ha a 'mindenható orvosuk' úgy látja jónak, semmint hogy megkérdőjelezzék annak a szavát, akiről úgy hiszik, hogy élet és halál van a kezében.


Pedig az orvos nem Isten, bár szerintem ezt ők is és mi is gyakran elfelejtjük. Mi magunk vagyunk felelősek ezért a helyzetért. Mert mi magunk felelünk a saját testünkért. És képesek vagyunk felelős döntést hozni magunkkal és a gyerekeinkkel kapcsolatban, orvosi diploma nélkül is.

Nem haragszom az orvosokra- tudom, hogy keményen dolgoznak és sok felelőtlenséggel, durva esetekkel, sokkoló példákkal találkoztak már, talán ezért is olyan hiper-óvatosak. De túlzottan sok a kórházi szülések körüli betegjogi visszaélés, amelyek jó részéből sohasem lesz jogorvoslat, még ügy sem, csupán szomorúsággal továbbmondott szívszorító történet. Az orvosoknak a szülőszoba ajtaját csak kívülről szabadna őrizniük, ha nem patológiás esetű nő szül. Akkor talán én is bemerészkednék a saját lábamon, nem csak úgy, ha betolnak oda...

Bárcsak a szülészdokik a szülő nők körüli kavarás helyett azzal foglalkoznának, amihez a legjobban értenek: a beteg emberek meggyógyításával, és nem az egészséges nők természetes élettani folyamatainak a megzavarásával...

Mindenkitől elnézést kérek, akinek a lelkébe valami módon belegázoltam: kibújt belőlem a forradalmár...:( Bocsánat.

2009. június 8., hétfő

Kettő, négy, hat, nyolc...



Nem, nem , nem. Nem várunk babát. Gondoltam, hogy megosztom a 4 gyerkőcünk fura adatait. Hiszen olyan érdekesen alakultunk. Leírom tételesen, hogy miről is van szó, mert elmagyarázni bonyolultabb.

Tehát, így születtek a gyerekeink:

2002. Doda
2004. Rafi
2006. Náti
2008. Zeki

Úgy tűnik a páros számokat preferáljuk. :)

Más felosztásban:

Doda téli gyerek
Rafi nyári gyerek
Náti téli gyerek
Zeki nyári gyerek ... És nem mi időzítettünk így... ;)

Ha a fentiek tendenciának számítanak, akkor mi jövő télre fogjuk várni az újabb kicsit. Azért számunkra ez nem is olyan egyértelmű. :D :D


Csuda mókásnak találom ezt a két szabályrendszert! És úgy vagyok vele, hogy ennél már csak az lenne mókásabb, ha 10 gyereken lehetne ezt végigvezetni... Jól van, jól van, nem kell fejet csóválni, nem eszik azért annyira forrón a kását. :) F.-el megbeszéltük, hogy "one at a time", vagyis mindig a következő gyerek lesz az eldöntendő téma, nem döntjük el előre, hogy hány legyen összesen (azért én már kitaláltam néhányszor, sajnos mindig egyre nagyobb számok jönnek ki, hehe).

Nálatok hogyan alakultak a születési adatok? Vannak máshol is ilyen furcsa egybeesések, vagy vicces számpárok?

2009. június 4., csütörtök

Kac-kac, bruhaha!!!



Egyik kedves blogger-ismerősöm kommentjén felbuzulva útjára indítom ezt a bejegyzést. Most kivételesen nem a mi Matrózaink dolgairól és nem is a saját gondolataimról fogok írni. Ez a bejegyzés RÓLAD SZÓL!! Vicces történeteketet várok, olyat, ami veled történt, esetleg olyan valakivel, akit ismersz. Minél cikibb, minél pojénosabb, annál jobb.

Kérlek, hogy ne fogd vissza magad, hadd hulljon a mi könnyünk is, vigadjunk sírva, hihi.

Szóval: írjatok, szeretettel várom. :D




2009. június 3., szerda

Epizódok a csigáriumból





Immár majdnem egy hete megvan a csigáriumunk, benne a házatlan csigánkkal, aki köszöni jól van, él és virul (neve nincsen). Meglepő tapasztalataim vannak, szeretném megosztani. :)

Az első tapasztalatot néhány nap csigatartás után szereztem. Ugyanis: az évek óta szűnni nem akaró házatlan csigaundorom kúrálódni kezdett! Ennek az lehet a magyarázata, hogy kutyaharapást szőrivel. Habár pár napig kirázott a hideg is a gondolattól, hogy egy csigával osztom meg az otthonomat, nem vagyok normális, ezután valami beteges undor-függőség kezdett erőt venni rajtam: állandóan megkukkantottam, folyton néztem, hogy mit csinál. Mivel kellemetlen érzések és félelem nélkül vizsgálódhattam, előjött az analitikus énem.

Elkezdtem komolyabban megfigyelni a jószágot, és ezzel együtt elkezdtem kiismerni a szokásait. Sőt, egy idő után, mivel sokat figyeltem, meg is kedveltem. Sosem gondoltam volna, hogy ezt valaha le fogom írni. És szó mi szó- jólesik leírnom. Azért ne dobjon engem senki csigákkal teli verembe, mert az változatlanul rosszul érintene... Viszont ha neked is van valamilyen állatundorod, akkor itt az ideje szorosabb kapcsolatba kerülnöd egy példánnyal közülük- a kúra érdekében. Talán segít. Feltéve, ha nem óriáskígyó-fóbiád van...

A második, hogy nagy felfedezéseket tettem. A felfedezés úgy szól, hogy a csigák jó fej élőlények. Komolyan! Csiga-tartásunk első napjaiban megkérdeztem magamtól, hogy vajon mi értelme a csiga nevű élőlénynek. Fel nem foghattam, hogy minek teremtett meg Isten egy ennyire undorító, és alapjában véve értelmetlen élőlényt. Aztán teltek a napok, és rájöttem pár dologra.




Megfigyeltem például, hogy éjszaka aktív, akkor eszik.

Meg is tudtam figyelni, hogy hogyan eszik.

Ezenkívül az is érdekes, hogy mindig ugyanarra a helyre megy vissza aludni. Tehát képes tájékozódni. (vajon milyen módszerrel teszi?)

És memóriája is kell, hogy legyen, máskülönben honnan tudná, hogy hol volt a szálláshelye, mielőtt elindult...

Nem is eszik meg akármit, talán még ízlése is van. Tv-paprika hegyét vágtam le neki eledelnek. Az ízlett neki, falatozott belőle. Aztán vettünk epret, és megmaradt pár szem. Abból is beraktam egy felet. De úgy tűnik, hogy a paprikát preferálja. Pedig egymás mellett van a két csemege.

Egy összecsavarodott levélbe vackolta be magát, mindig oda tér vissza kaja után. Amikor meglocsolom este a spriccelővel, akkor 'nekiiramodik' (hehehe, a csiga) és elindul kajálni egyet. Aztán visszamegy aludni.

Mindent összevetve eddig hasznosnak bizonyult a csigárium. Nekem mindenképpen. A gyerekek megfigyelték a csiga talpát az üvegen keresztül. Meg azt is, ahogyan evett. Tanulmányoztuk a szarvait is. És beszélgettünk arról, hogy petéit a földbe teszi, meg hogy nem mindegyik csiga házatlan. Valahogy még nincsen kedvem szabadon engedni...

Azt hiszem ez a fajta a spontaneitás be fog jönni nekünk otthonoktatós stílusként. Úgy látom, hogy meg kell ragadni az adódó alkalmakat, mert vannak ilyenek, csak nyitott szemmel kell járni.

2009. június 2., kedd

Agyhalálos kérdések multiparáknak 3.




Nem, a multipara nem az az ember, akit sokféle félelem rettent. :) A többedszer (sokadszor) szülő asszonyokat hívják így a dokiszlengben.

Az előzőek és az azelőttiek után íme egy újabb gyakran ismételt kérdés, amitől a sokgyerekesek falnak mennek! A válaszokat sokgyerekes anyukák fogalmazták meg. Ha sokgyerekes vagy és neked is van frappáns bevált szófordulatod, akkor írj hozzászólást. Illetve ha nem, akkor meg arról, hogy te hogyan reagálnál.




Harmadik agyhalálos kérdés a válaszokkal:

A) változat:

Nem tudod, hogy mitől lesznek??


1. Nem, kérlek avass be.

2. Dehogynem, hát te?

3. De, tudjuk, hogy mitől lesznek, és köszönjük szépen, nagyon kedveljük azt.

4. Ó, de, végre rájöttünk és azóta külön pohárban tartjuk a fogkeféinket!

5. Ó, de és szuper jó a szexuális életünk!

6. Hát vagy a víztől vagy a szextől, de egyikről sem szeretnék lemondani.

7. Élénk mosollyal, lelkesen mondd: "De és szeretjük csinálni!"

8. Naná, hogy tudom: szeretet, szeretet, szeretet... (meg persze a szex, szex, szex... hehehe)

9. De, a víztől van. Te is kérsz egy pohárral?

10. De, és azt is tudom, hogy Kitől lesznek! Isten adta nekünk a gyerekeinket.

11. De tudom...hideg téli estéktől...

12. A szeretettől. A túlcsorduló szeretettől.

13. De, és abban nagyon jó vagyok...

14. De, Isten nagyon megáldott bennünket!!

15. Szoros férj/feleség kapcsolat, hatalmas szív és Isten áldása.




B) változat:

Nem hallottál még születésszabályozásról?


1. De igen, és hála Istennek nem mindig működik!

2. De, hallottam róla, remélem te használod.

3. De, nagyon hasznos dolog azoknak, akiknek csúnya gyerekei vannak!

4. De, tudjuk, hogy mi a születésszabályozás: olyanoknak való, akik nem akarnak gyerekeket.

The End.

De nem örökre. :)




Szívesen olvastátok