Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2009. május 21., csütörtök

Nagyra nőj mustármag 2.




Ismerkedésünk a mustármag-csíráztatással több dolgot tanított nekem a gyerekeinkről.

1. Olyan korban vannak, hogy már segítséggel és felügyelet mellett képesek gondot viselni egy növényről, vagy akár kisállatról. Úgy látom, hogy igényelnék is ezt. Jár az agyam, hogy mi módon lehetne ezt megoldani. Kutyában gondolkozom, de a fajta, amire a családunk közösen rábólintana, az egyelőre nekünk drága, és a körülmények sem alkalmasak. Úgyhogy lehet, hogy első körben kap mindegyik egy kis cserepes növényt, amit egyedül ő locsol. Azt hiszem a bab ideális lesz, amit csíráztatni fogunk.


2. Mindenki a saját fejlődési szintjén és a személyiségének megfelelően vesz részt egy ilyen környezeti megfigyelésben. Otthonoktatóként tudatosítanom kell, hogy ez így normális. És nem kell ugyanakkor, ugyanazt csinálniuk, nem az az ideális, hogyha mindenki mindig jelen van és a maximálisat profitálja egy ilyen tevékenységből. Hanem elég, hogyha a saját szintjük szerint érdeklődnek- az a maximális. És a saját szintjük szerinti megértés az ideális. Ha nem erőltetem a foglalkozást, akkor maguktól belefolynak a fontos tevékenységekbe, mert minden kisgyerek kíváncsi. Ezt nem szabad kiölnöm a megszervezett tevékenységekkel , hanem hagynom kell, hogy olyan szintű tudásszomjjá duzzadjon benne, amellyel már igényli a vele való foglalkozást. Ha ő jön, hogy szeretne tanulni, akkor nyert ügyem van. Szóval 5 éves kor előtt nem is feltétlen kell leültetnem szervezett fejlesztésre. Legalábbis nem rendszeresen, napi szinten.


3. Elmaradozott az utóbbi időben a gyerekek kötelességeinek számon kérése (mindenkinek külön kis házimunkája van, amit napi szinten kellene végezni) és a szervezett közös foglalkozások. A mustármagos tapasztalatszerzés nyitotta rá a szemem, hogy ez mennyire hiányzik a gyerekeknek. Nagyon sok a szerveznivalóm, leginkább az otthonoktatással, könyvek, anyagok vásárlásának tervezésével, papírmunkával, és életszervezéssel kapcsolatban. És eddig ez volt a mentségem magam előtt. Hogy egy sokkal komplexebb dologra készülök, mint eddig valaha. De most már nem nagyon lehet tovább húzni. Egy héten belül muszáj átállni az új menetre, mert Rafi megint eggyel érettebb lett, s igényli a több beszélgetést, és a irányított foglalkozást is talán. Nátinak is új igényei vannak: anya és rendszabályok. Mert nagyon kényeztetett legkisebbként viselkedik (pedig nem is ő a legkisebb), nála muszáj beszigorítanom. És oda kell rá figyelnem. Doda meg össze-vissza olvas, amit csak talál, és jó lenne, ha lehetne célirányosítani. Szóval most sem fogok unatkozni. De így szép az élet.

Ki szeret unatkozni, hehe?

4. Szabad sokkal kreatívabban kihasználnom ezeket az alkalmakat. A témához illő vers vagy ének tanításával. A növénnyel kapcsolatos információk közös elolvasásával. A növény felhasználási lehetőségeinek az átbeszélésével. Azért ez a mustármagos dolog igencsak spontán módon jött. Szóval elégedett vagyok azzal, ami végül kikerekedett belőle. De a bab csíráztatását még színesebbé lehet terveznem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szívesen olvastátok