Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2009. április 10., péntek

Új magokat ültetünk...




Reggel vesd el a te magodat,
és este se pihentesd kezedet;
mert nem tudod, melyik jobb,
ez-é vagy amaz,
vagy ha mind a kettő jó lesz egyszersmind.
(Préd. 11:6)


Magot vetünk, de nem a kertünkben, mert sajnos nincsen kertünk... még. Hanem a szokásaink és az életünk területén. A nem működő szokásokat kigyomláljuk, és új szokásokat ültetünk. A gyerekeknek is szükségük van erre, de az én életemre is ráfér a gyomlálás. Ezt fogom most kicsit részletezni.

Egy hete a maradék megszűrt mesétől is drasztikus megvonással kellett élnem, ami a gyerekeket illeti. Ugyanis észrevettem rajtuk a képernyőn megjelenő mesék negatív hatásait, amit három dologgal tudnék összefoglalni. Egyrészt, hogy ÁLLANDÓAN azokról beszéltek: a játékokban újra és újra előkerültek a mesék szereplői és a jellemző beszédfordulatok, de úgy, hogy szinte semmi másról nem szóltak a játékaik. Emellett pedig a felénk, szülők felé irányuló közléseik java részét is a mese-mesélés tette ki: komplett történéseket meséltek el a saját szavaikkal, amivel nem is lenne baj, csakhogy az okos intellektuális kérdések és az egyéb én-közlések is mind elmaradoztak, helyette csak az ment, hogy "anya, elmondjam, hogy mit csinált Pampalíni, meg Babar?", meg mások...

Másrészt az is feltűnt, hogy egymással is olyan gonoszakká és szeretetlenekké váltak: intonáló hangon cikizték egymást, és bántó dolgokat mondtak és csúfolódtak, amitől a másik sírva fakadt (pl. "hehe, elárulom a titkodat!"). Megdöbbentő volt hallani őket, pont olyanok voltak, mint egy csoport óvodás.


Harmadrészt, és talán ez kondította meg bennem legerősebben a vészharangot: a szülői tekintély nyílt aláásásába kezdtek. Pellengérre állították a szavaimat, elsétáltak, amikor hozzájuk beszéltem, és az utasításaim után rendre megkaptam a "MIÉÉÉRRRT?!" kérdést olyan cinikus kamasz hanglejtéssel. Meg a kisebbek részéről a hisztit, és a "nem szeretném!"-et.


Ezek miatt tehát bizonytalan időre tévé-megvonást vezettem be: egyetlen mesét sem nézhetnek, még a számítógépen sem. Viszont sok gyerekzenét hallgatunk, megint van apa-mesélés, és újfajta kreatívkodásban is gondolkozom velük kapcsolatban (no, meg a régiek újraindításán). A természetfilmeket engedélyeztem, tehát állatokról szóló dokumentumfilmeket nézhetnek, persze a tv-nézés általános feltételével: hetente egyszer-kétszer ERŐSEN LIMITÁLVA (és szülői szelekcióval), és az sem nagy baj, ha teljesen elmarad...

Egy hete vagyunk így, és azt kell mondjam, hogy látom a változások csíráit: nyugisabbak, egymáshoz kedvesebbek, és érdeklődő kérdéseik is visszatértek. Vagyis a lelkiviláguk tisztulni látszik. Ilyen velünk még sohasem történt: sem a hirtelen jellemváltozás, sem a tekintély megkérdőjelezése, sem a drasztikus tévé-szankció terén. És jó látnom, hogy a kúra használni látszik. Egyébként persze érzem azt is, hogy én sem töltöttem velük elég időt, és nem voltam jelen az életükben úgy, ahogyan régebben (a számítógép nagy úr tud lenni, ha az ember hagyja- én hagytam). Nyilván ez lehetett a másik gyújtózsinór a viselkedésükben. Örülök, hogy azt mondhatom, hogy a változások ezen a területen is elkezdődtek, és jó reménység szerint szokásokká is formálódnak, ha a tudatosság útjára tudom emelni a most még 'itt egy kicsi, ott egy kicsi' rendszert.

A szívemben érzem, hogy többet kell meghallgatnom, mesélnem, beszélnem, megértenem, és igen, többet kell imádkoznom is velük, és Isten személyéről is többet, vagyis inkább még mélyebben kell beszélgetnünk. Drasztikusan szerveznem kell blogolási és netezési szokásaimat is és azt hiszem, muszáj lesz komolyabban elkezdenem tanítványozni is a gyerekeket az Ige alapigazságainak átadásával. Szóval vannak újfajta feladataim. Húsvét után neki is állok a konkrét szervezésnek. Csak el ne felejtsem majd.

7 megjegyzés:

  1. Hááát, képzeld, én is hasonlókat látok a gyerekeknél a mesékkel kapcsolatban. Pedig most már nagyon erősen szelektálunk, egy nap max 2 mese, ritkán van több és párszor egy sem. Totál a mesében élnek! (amúgy csak a nézett meséknek látok ilyen hatását, az olvasottnak nem!)Arra gondoltam, hogy ha ennyi mindent memorizálni tudnak a meséből (szófordulatok, mondatok), akkor valahogy azt is bevezethetném, hogy mást memorizáljanak. Pl. olvastam egy otthonoktató anyuka gondolatait, aki azt mondta, hogy ő a legtöbb mindent úgy tanulta meg, hogy anyukája nap közben mindenről versikéket meg dalokat rögtönzött. Betőkról, számokról, de igeversekről is. Jó ötlet, csak kivitelezni...
    Szerinted hogy lehetne velük jobban megtanítani a bibliai igazságokat? Mondjuk sok-sok dalocskát hallgatni, énekelni jó ötlet. Ezt be is vetem, mert kicsit kimaradtak az utóbbi napokból. Ugyanis, amiket hallgatok az is épp úgy megmarad bennük, mint a meserészletek...

    De jó, hogy ezt leírtad!!

    VálaszTörlés
  2. git, én is azt vettem észre, hogy az olvasott mesék sokkal kevésbé károsak, mint a képernyősök. Nálunk csak hétvégén van képernyős mesenézés, de akkor jó pár óra. Előre megbeszéljük, hogy melyikeket nézik, és aszerint alakul, ahogy megbeszéljük. Az olvasott meséknek én nem is szabok tudatosan korlátot, mivel hasznos időtöltésnek tekintem, csak az idő szab korlátot, mert az olvasott mesénél jelen kell lennem...

    A 'mindenről egy vers' nekem nagyon megterhelőnek tűnik. Meg kicsit olyan hangulatú, mintha az az anyuka nem hitte volna el, hogy a gyerekei okosak, értelmesek. Nekem ez a módszer olyan 'bebiflázósnak' tűnik... (Bár lehet, hogy csak azért, mert nem ismerem a részleteket.) Szerintem az igazán fontos dolgokról kell nagyon sokat beszélni, de úgy jó, ha arról sem értelem nélkül bemagolt infó marad meg a gyermeki agyban, hanem ALKALMAZOTT TUDÁSSÁ VÁLIK az. A betűk és számok alapból megmaradnak a gyerekben versikék nélkül is, sőt szerintem a versike akár figyelem-elterelő hatást is kiválthat... Az igeverseket meg szó szerint megtanulva preferálom, nem pedig a tartalmát verselve. Bocs, ha kötözködőnek tűntem, nem volt szándékom az lenni: senki ellen nem irányult, amit írtam, csak leírtam, amit gondoltam.:)

    Úgy gondoltam, hogy a bibliai igazságok megtanításának módjairól írok egy bejegyzést, mert kicsit hosszabb téma. Nemsokára olvashatod... :)

    VálaszTörlés
  3. Itt a jo ido, szinte egesz nap kinn lehet lenni!(nalunk van egy kicsi kert) Szerintem most ez a problema felevre biztos megszunik!
    Petine

    VálaszTörlés
  4. Úgy ahogy van egyetértek! Isten vezessen minket, hogy ne lanyhuljunk!

    VálaszTörlés
  5. Hihetetlen milyen rossz befolyással lehet a gyerekekre a rajzfilmek!
    Most tényleg jó,hoyg sokat lehetünk kinn,de ettől függetlenül én is meg kell gondoljam,mit engedek neki megnézni!

    VálaszTörlés
  6. A lányom nagyon szereti a Pintér Béla dalokat. Tudja is kívülről, és hát olyan jó, biblikus a szöveg, hogy örülök neki. A múltkor szóba került a szentháromság, és azt mondta, hoyg érti, hiszen az énekben is benne van: "három az egyben: Atya, Fiú, Szentlélek" :)

    VálaszTörlés
  7. Eszter, Pintér Bélát a mieink is szeretik. Viszont azt észrevettem, hogy nem mindig értik a szövegeket teljesen, úgyhogy olykor szükség van arra, hogy elmondjam, hogy ez miről szól. Volt, hogy teljesen más értettek a szöveg alatt, de azért buzgón énekelték... :) Szóval nagyon jók a szövegek, csak időnként csekkolni kell, hogy értik-e, amiről szó van.

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok