Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2009. március 28., szombat

Unschooling... az meg mi?



Egy ideje hátsó gondolatként motoszkál a fejemben az a dolog, amit úgy hívnak: unschooling. Ez a forma Magyarországon egyáltalán nem elterjedt, alig-alig ismert 'módszer' (nem nagyon kedvelem ezt a szót), ami jobbára annak is köszönhető, hogy nem lehet féléves vizsgák közé passzírozni, hiszen a lényege éppen a minden külső szabályozástól mentes haladásban van. Nyilván ez azt is jelenti, hogy kis hazánkban csekély az esélye 100%-os adaptálható- ságának - engem valahol mégis lenyűgöz a rendszere, s ilyesmit képzelek el én is ideálisnak. Persze, persze, tudom: addig nyújtózkodjak, ameddig a takaróm ér... és ez igaz is. Csak elmerengtem, hogy milyen lehet unschooling szülőnek lenni...

Egyébként úgy gondolom, hogy otthonoktató szülőként tág terem van, és a két féléves vizsga között gyakorlatilag bármilyen működő rendszert megvalósíthatok... ezért is nagyon szeretek magyar otthonoktató lenni, hiszen tudom, hogy nem minden országban ennyire rózsás a helyzet. Hálás is vagyok az Úrnak azért, hogy olyan országban élhetek, ahol ebben a döntésben nem korlátozzák családunk személyi szabadságát...



(Azért ezt még lehetne fokozni több kooperatív háttérintéz- ménnyel, meg flottul működő nagycsoportos felmentéssel, de én nem panaszkodom, hisz azért át lehet verekedni magunkat a rendszeren, ha Isten is segít.)

Mi is tehát ez az annyit emlegetett unschooling? Az én megértésem szerint az unschooling egy olyanfajta otthonoktatási módszer, ami arra az alapelvre épül, hogy a gyermekek a saját tanulásukkal kapcsolatban kompetens lények, akiknek a természetes kíváncsisága mentén megvalósítható az abszolút szabadelvű oktatás. Vagyis a szülő egyáltalán nem oktat, nem is szervezi a gyermeke tanulását. Akkor mit csinál? Leginkább három dolgot. Egyrészt, és ez a legfontosabb, bízik a gyermek kíváncsiságában, az érdeklődés-vezette tanulás működőképes- ségében. Másrészt, reagál a gyermek érdeklődésére, úgy, hogy válaszol a témával kapcsolatos kérdéseire, és bátorítja a gyermekét a felfedezésben, illetve további kérdések felvetésében. Harmadrészt, pedig kinyitja a gyermek számára a világ kapuit azzal, hogy lehetőséget teremt számára sokféle tevékenység és helyzet szabad megismerésére pl. különböző érdekes helyekre, múzeumokba, épületekhez viszi, illetve a ház körüli teendőkbe bevezeti.


Nem ástam bele magam igazán mélyen, és nem is biztos, hogy bele fogom, most mindenesetre roppantmód fel vagyok pörögve a témán. Szörfölgetés közben rá is találtam néhány érdekes írásra ezen az oldalon. Úgy gondoltam, hogy megosztom, ami nagyon megragadott, és mivel angolul volt, azért fordításra adtam a fejem, hehe. :)

Erről a cikkről van szó:


Működhet a való világban?

Ha az unschooling nem működik a való világban, akkor semmi sem működik. Az emberek azt mondják majd, hogy "Hogyan tudják megtanulni a számtant a való világban?" Van számtan a való világban? Ha nincs, akkor mi értelme megtanulni? Ha van, akkor meg miért kellene mesterségesen elválasztanunk az aktuális alkalmazásától? A miértet kellene mindig megkérdeznünk a mit és hogyan előtt. Van egy Szezám Utca mesekönyv, aminek a címe: Grover és a Minden Széles E Világon Múzeum. Van benne "tenger alatti dolgok" szobája és "égben lévő dolgok" szobája, de ennek ellenére is minden szoba csupán egy szoba egy múzeumban: ablakok nélküli, ahol minden kontextuson kívüli. Ezután Grover kinyit egy nagy ajtót, amire az van írva, hogy "minden MÁS széles e világon", és ezzel kimegy a napfénybe. Hát ez az unschooling.



Nem csak kisgyerekeknek való!

Az a mód, ahogyan a felnőttek szeretnek tanulni, pontosan az a mód, ahogyan az emberek legjobban képesek tanulni: kérdéseket feltéve, dolgoknak utánakeresve, dolgokat kipróbálva, és szükség esetén segítséget kérve. Pont így tanulnak az óvodáskorú gyerekek is (talán az utánakeresést leszámítva), és ez az a mód, ahogyan az iskoláskorúak is tanulhatnának, vagy ahogyan kellene tanulniuk. A tanulás belső indíttatású. A tanárok a legjobb esetben is csupán szívélyes segítők, a legrosszabb esetben pedig hátráltató személyek. Az ún.'tanítás' csupán az anyag bemutatása. Nem teremt tanulást. Sem felnőtt, sem gyermek nem profitál a 'tanítandó' és a 'nem tanítandó' mesterséges csoportosításból, sem a 'gyerekeknek való', illetve 'gyerekeknek NEM való' megjelölésből. A játékban felismert tanulás olyan, mint amikor kisüt a nap egy sötét, borús napon.


17 megjegyzés:

  1. Sokat toprengek azon, hogy mi lenne, ha most masodikos gyermekunk ezentul itthontanulo lenne. De azt a reszet meg mindig nem ertem, hogy ha neki a matek nem annyira megy, emiatt gyakorolni sem szereti, akkor ha nincs kenyszer, mitol fogja tudni? Azt a hozzaallast nem tudom elfogadni, hogy ha nem erdekli a szorzotabla, akkor ne foglalkozzon vele, talan majd tizevesen erdekelni fogja. (Van egy kedves ismeros csalad, akiknek 9 es 11 eves gyerekei most kerultek at Waldorfbol allami iskolaba, pont ezen okbol kifolyolag iszonyu kinszenvedes nekik behozni azt, amiben lemaradtak.) Es ha felevente le kell vizsgazni a tananyagbol, akkor muszaj nagyjabol a tananyag szerint haladni. Ebben adjatok tanacsot!

    VálaszTörlés
  2. Petine, pont a féléves vizsgák szorítása miatt ma Mo.-on nem igazán járható 'oktatási mód' az unschooling. Legalábbis nem célszerű. Mivel ismereteim szerint alsóban nincsen osztályozás, csak félévi szóbeli értékelés, elméletben meg lehetne oldani, hogy azt tanulja, ami iránt érdeklődik. Én mégsem szeretnék magyarokat arra bátorítani, hogy a gyermek kíváncsisága szerint tanítson mindenféle kötöttség nélkül, hiszen azért ez a fajta tanulás az USA-ban egy engedélyezett forma szerint megy, vagyis aki unschooling-ol, annak egyáltalán nem kell kötött módon számot adnia, amennyire én tudom, bár ennek nem jártam nagyon utána. Mo.-on viszont valószínüleg szemet szúrna a helyzet a vizsgáztató tanároknak, ha mondjuk az első években bizonyos tantárgyakból egyszerűen azt kéne beírják, hogy gyermekünk nem teljesítette a követelményt...

    VálaszTörlés
  3. Amit a matekról írtál: nem tudom, hogy a saját valós helyzetedről írsz, és a te fiad nem szereti a matekot, vagy csak elgondolkoztál, hogy mit tennél ebben a helyzetben... Én a magam részéről nem vagyok a kemény kényszernek a híve az oktatásban, mert szerintem hosszú távon nem kifizetődő, inkább a szeretetteljes inspirálásnak. Meg kell bízni a gyermekben, és meg kell tanulni megérteni őt, az ő fejével gondolkodni. Biztosan nem véletlen, hogy megutálta a matekot- nyilván sorozatos kudarcélmény van mögötte. És ezen a ponton lenne jó tudni, hogy ez most egy valós helyzet-e.

    Ha ugyanis a te fiadról van szó, akinek van 'intézményi múltja', akkor az intézményben megutált matekot otthon valószínűleg nagyobb problémák nélkül föl lehetne hozni a kívánt szintre. Már eleve az a helyzet, hogy NEM mások előtt 'szerepelve', versenyhelyzetben, tanári figyelő tekintet mellett, hanem otthon, feszültségmentesen: szerető, türelmes, csak rá koncentráló közegben tanulhat- már ez maga jótékony hatású lehet a matekhoz való hozzáállás megváltozása szempontjából. (Én a matek anyagban otthon távolabbról közelítenék, kicsit előrébbről, mint ahol elméletileg tartania kéne, vagy akár teljesen az alapoktól, és az első időszakban KÖVETELMÉNYTŐL FÜGGETLENÜL kötetlenebb, játékos formában próbálnám meg a szívét közel hozni a matekhoz.)

    Ha egy olyan helyzetről írtál, amikor egy otthonoktatott gyermek utál meg egy tantárgyat, azt már nehezebben tudom elképzelni, hiszen akkor ott valamit nagyon elronthatott a szülő. Azt ugyan el tudom képzelni, hogy nem megfelelő anyagválasztás, vagy egyéb kezeletlen probléma adódik, ami miatt a gyermek elkezd kudarcokat átélni az adott tantárggyal, pl. a matekkal kapcsolatban. De azért szerintem egy figyelmes szülő otthon elég hamar kapcsol, ha gond van, vagyis nem akkor veszi észre a problémát, amikor a gyermek már egyenesen utálja az adott tárgyat, hanem ennél hamarabb- tehát jobb eséllyel 'kezeli ki' a gyermeket a 'tantárgy-nemszeretésből': vagy úgy, hogy tananyagot vált, ha megteheti, vagy úgy, hogy nagyobb figyelmet szentel, többet matekozik a gyermekkel közösen, vagy adott esetben akár egy külső személy, akár egy jobb magántanár ideiglenes bevonásával.

    Az otthonoktatás minden formájánál, így az unschooling-nál is a szülői tekintély kulcsfontosságú. Ha egy szülő nem képes engedelmességre bírni a gyermekét alapdolgokban, akkor nem biztos, hogy otthonoktatásban kellene gondolkoznia. Ha viszont egy szülő képes engedelmességre bírni gyermekét, akkor a napi tanulás is egy lehet a szeretetteljes, de határozottsággal képviselt szülői elvárások, vagy ha úgy tetszik gyermeki kötelességek közül: az ezzel kapcsolatos engedetlenség pedig ahhoz hasonló módon kezelendő, mint amikor gyermekünk nem akar fogat mosni, vagy gyülekezetbe menni...

    Ugyanakkor nem úgy kell ezt elképzelni, hogy rákényszeríted, hogy 'mostmáraztán' akkor is ott fog ülni az asztal fölé görnyedve és magol- az otthonoktatás nem erről szól. Az otthonoktatás valahol ahhoz hasonlítható, ahogy a gyerekünket este lefektetjük (most sokan feljajdulnak, hiszen olykor nem egyszerű elérni, hogy ágyba kerüljön a gyerek). Tehát ágyba fektetésnél sem az alvást kényszerítjük rá, hanem csupán MEGTEREMTJÜK, vagy megteremtetjük a gyermekkel az ideális körülményeket az alváshoz. Elalvást a gyermekünkre rákényszeríteni sohasem fogunk tudni. És nem is az a cél, hiszen ismerjük a kisgyermekek működését, és tudjuk, hogy ELEGENDŐEK az ideális körülmények, amik mellett magától, SZÜKSÉGSZERŰEN bekövetkezik az alvás. Az otthonoktatás is pont így működik. Soha senkinél nem lehet a tanulási folyamatot kikényszeríteni. Mondhatjuk, hogy a tanárok, vagy mi képesek vagyunk erre, de ez egyszerűen nem igaz. A tanulás egy olyan folyamat, ami magától, spontán létrejön, amennyiben ideálisak a körülmények, tehát a feltételek adottak. Nekünk az ideális körülményeken kell munkálkodni otthon. Ha szeretetteljes elfogadás van; ha érdekes, és nem fejbesulykolós rendszer, tananyag van, akkor a gyermek, aki természetszerűleg érdeklődő, egyszerűen és könnyedén képes lesz elsajátítani dolgokat. Biztosan lesznek olyan napok, amikor megterhelőbb a gyermek számára a tananyaggal való foglalkozás. De ésszerű napirenddel, nem napi hosszú órákig 'kínozva', változatosan variálva a tantárgyi teendőket szerintem elkerülhető, hogy teljesíthetetlen kihívás, és az embertelen , utálatos kötelesség legyen az otthonoktatás. Teher alatt nő a pálma, ahogy mondani szokás, tehát nem baj, ha egy tantárgy nem a szíve közepe gyermekünknek- addig, ameddig érti, és képes megtenni a feladatokat. Egy-egy rosszabb napon, vagy akár héten azonban egyszerűen el is hagyható a tanulás, ez a rugalmasság belefér a rendszerbe, és olykor igen hasznos is lehet. :) Remélem segítettem. Ha van még kérdésed, tedd föl, szívesen válaszolok... meg szerintem mások is. :)

    VálaszTörlés
  4. Petine,
    kérlek, írd le, hogy mit értesz az alatt, hogy a matek nem annyira megy neki. Konkrétan mit nem szeret? Néha az iskolában túl hamar elvont dologként kezelik a számokat, pedig ha életszerűbbé tesszük, akkor könnyebben boldogul vele az ember :)
    Nekem a matek egy kicsit szívügyem, és úgy gondolom, ha otthonoktatod, ha nem, segíthetsz neki abban, hogy a jövőben ne útálja a matekot, és ne tartson tőle, valamint hogy boldoguljon a feladatok megoldásával.

    Ami az oo mellett szól, az az egyénre szabott tempó. Mivel nem annyira időigényes az oo, mint az iskolai tanítás, maradna bőven időtök arra, hogy ha kell, sokat gyakoroljatok. Sokat és sokszor segítettem matekozni (10-18 éveseknek), és az esetek 90 százalékában nem a gyenge felfogóképesség okozta a rossz jegyet, hanem az irdatlan tempó, amit a matekórák diktálnak, meg a 45 perces tanóra-rendszer.

    Ha leírod a konkrét problémát, talán tudunk segítséget nyújtani mi is.

    pepita

    VálaszTörlés
  5. koszonom a hosszu valaszokat! segitettek, persze, de a dontes meg nehez.
    A matekban valoban a kudarcok, (amik azt hiszem, az iskolaban elkerulhetetlenek,) az o erzekenysege es az osztalytarsak gunyolodasa okozza a problemat. Itthon lehet apro lepesekkel haladni, teljesen az o tempojahoz alkalmazkodni. Ezt tapasztalom, csak tul keves idot tolt itthon...
    Szoval koszonom a valaszokat meg egyszer.
    Petine

    VálaszTörlés
  6. Nagyon szívesen, bár segíthettem volna többet is... :) Kérlek írj majd egy kommentet ide, hogyha megoldódott a helyzetetek. A legjobbakat kívánom neked, a fiadnak és egész családotoknak.:)

    VálaszTörlés
  7. Közben itt is olvasgatok, mert érdekel a téma :)
    Matekot nem szerető gyerek szorzótáblaoktatása játékosan otthon: A BOLT. Játékpénz pöttyökkel, a saját bolt megtöltése kézzel készített áruval, úgymint sógyurmakiflik és zsemlék stb (nem kell nagy), majd a vevő több darabot kér, adott árra táblázat segítségével, majd később fejből az összár kiszámítása. Játékpénz használata a matematikai műveleteket nagyon segíti. Először mindenképpen pöttyöket rajzolunk rá, ötösök, tízesek, aprópénz meg a papírboltban kapható első osztályosoknak való piros-kék papírpöttyök.
    Jó matekozást :)

    VálaszTörlés
  8. Köszi, mynona. Ezt én is átveszem... :)

    VálaszTörlés
  9. Az unschooling jól hangzik, de én olvastam róla Bluedorn blogon (elismerem a munkájukat, gondolataikat) egy negatívumot, mégpedig a fegyelem kérdését. Vagyis azért egy otthonoktatottnak is kell egy rendszer, fegyelem, és egy kis ráhatás. Az unschoolingban azt akkor és ott tanul, amit, akkor és ahol akar. Ezért szerintük keresztyénként nem ismerhetjük el az unschoolingot. Viszont én most így iskola előtt néha gyakorlom. Végülis olvasni is szinte magéától tanult meg a lányom. De nem használnám csak az unschoolingot.

    VálaszTörlés
  10. Eszter, igazad lehet, bár én nem így képzeltem az unschooling-ot, ahogy leírod: hogy zéró kontroll mellett teljesen a gyerek önuralmára és érdeklődésére van bízva az előrehaladása. Én úgy gondoltam, hogy leülni rendszeresen le kellene majd neki tanulni, de a haladása tantárgyanként az őáltala diktált tempóban és mélységben, s az őt érdeklő tantárgyak körül zajlik. Vagy pedig tényleg szabadjára hagyni, de egy olyan közegben, ahol tele a lakás színvonalas és igazán érdekes tanulnivalókkal, és állandóan érdekes helyekre viszem, ahol sok gyakorlati dolog 'ragad rá'.

    VálaszTörlés
  11. Szerintem erről csak úgy lehet véleményt mondani, ha konkrét példát látunk, mert mindenki máslépp csinálja :) Sokszor gondolkodom azon, hogy ha nem kellene vizsgáznia, akkor mennyivel természetesebb lenne minden, mint most, néha tanulunk, néh aő tanul, nagyon gyuorsan magától, amit én azelőtt programozottan kínlódtam neki megtanítani. Szóval jó lenne, csak azéret kellenek a korlátok, stb. Úgyhogy nem mondom, hogy teljesen elvetendő :)

    VálaszTörlés
  12. Igen, a vizsga természetellenes. De az is természetellenes, hogy ma mindenhez papír kell. Még szakmába álláshoz sem elég, hogyha csupán mesteri szintre betanulod...

    Én úgy látom, hogy több hátránya mellett előnyös is azért ez a vizsgázósdi. Legalábbis nekünk az lesz.

    Egyrészt nekem jó, mert ebben az egy dologban szükségem van külső kontrollra- jelenleg. Mármint arra, hogy némi támpontot kapjunk, és ne legyek teljesen magamra hagyva annak eldöntésében, hogy melyik évben mit tanítsak és mit ne.

    Másrészt a gyerkőcnek is hasznos, mert megszokja, hogy van számonkérés, és nem csak a családtagok szeretetteljes légkörében kell tudnia számot adni a megtanult dolgokról, hanem kevésbé elfogadó, objektívebb közegben is. Ez nem haszontalan. Feltéve, ha nem rosszindulatú tanárokkal találkozik. És ha sikeresen veszi az akadályokat. Ez utóbbi a része a dolognak, akár szabadabb, unschooling-ba hajló, akár kötöttebb iskolaszerű otthonoktatást csinálunk, rajtunk, anyákon áll. :)

    VálaszTörlés
  13. Igen, ilyen szempontból jó a vizsga. Próbálom néha elmondani a lányomnak, hogy amikor idegenek előtt vizsgázik, akkor ők nem tudják, hog yő mit tud, mert ugye itthon, ha nem beszél,akkor is tudom az előzményekből. Ezt is fontos megérteniük.

    VálaszTörlés
  14. Sziasztok!

    A hozzászólásokból úgy tűnik, hogy még mindig nem igazán értitek az unschooling lényegét.
    Bár a blogbejegyzésben szerepel a lényeg, mégis többeteknek sikerült valahogy teljesen elsiklania a legfontosabb dolog fölött!

    Tegyük fel, hogy művész ember vagyok. Kreatív.
    Mondjuk festő, vagy zenész, vagy színész, vagy filmrendező...
    (én például mesterfodrász vagyok)
    Szóval...
    Nem érdekel a matematika és a számtan.
    Soha nem érdekelt!
    Nem is használom az életben, kivéve a legalapvetőbb műveleteket (összeadás, kivonás, szorzás, osztás, százalék, terület és térfogat).
    Akkor mégis mi értelme volt ezt a tantárgyat 12 éven keresztül (!!!) tanulnom az iskolában???
    SEMMI.
    Ez az unschooling lényege!
    Ami nem Te vagy azt nem "kell" megtanulni.
    Nincs olyan, hogy kell!
    Totál felesleges időpocsékolás!
    Gyötrelem és kín, értelmetlenül.

    Nem megy a gyeremekednek a matek?
    Akkor mégis miért erőlteted?
    Fizikus lesz?
    Nem hiszem...
    Akkor?
    ...
    Valami olyat fog csinálni amit SZERET!
    ...és nagy valószínűséggel ahhoz nem lesz szüksége a számtanra.

    Értitek már?
    EZ az unschooling lényege!
    Felesleges azon rugózni, hogy nem jó matekból...
    Majd jó lesz másból.
    Picasso sem volt jó matekból, meg Elvis Presley sem, meg Steven Spielberg sem.
    A maguk területén mégis kiválló emberek.
    Amit szeretsz, ami érdekel, abban kiválló leszel. A többit pedig hagyd a fenébe!
    EZ AZ UNSCHOOLING.
    Nem lehetsz egyszerre olimpiai bajnok, meg festőművész, meg kitűnű autószerelő, és zseniális közgazdász.
    Ezek totál más készségeket igénylő dolgok.
    Viszont ha ez így van (márpedig a való életben így van), akkor mégis mi értelme van az olimpikonnak és a festőművésznek matekot tanítani 12 évig?
    Mi értelme van az autószerelőnek és a közgazdásznak irodalmat tanulnia 12 évig?
    Semmi.
    Akkor tanuld, és pontosan azt ami érdekel, és ami foglalkoztat!
    Ez az unschooling.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Botond, hogy tisztáztad vagy árnyaltad az unschooling fogalmát. Azonban ez a fajta tanulási megközelítés (hívjuk inkább életmódnak) a magyar oktatási viszonyok között gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Sőt, továbbmegyek: szerintem sehol a világon nem kivitelezhető az unschooling, ahol kötelező oktatási rendszer van és a szakképzés is iskolai keretek között elfogadott csak.

      Mert a példádban szereplő Picasso, Elvis és Steven Spielberg foglalkozásához nekik nem kellett hivatalos képesítést szerezniük, ezzel szemben viszont a legtöbb kisember nem nélkülözheti a papírt. És ez egy probléma, amikor unschooling-ról beszélünk, mert egy főiskolai felvételihez vagy egy okj-s képzéshez is szükséges némi előzetes tanulmány az iskolarendszerben, másként fel sem veszik. Tehát biztosan kell olyat is tanulnia, ami neki nem fekszik. És a szakképzés folyamán is könnyen beleszaladhat olyan tárgyakba, amik nem fogják érdekelni, mert általában szélesebb ismeretet tanítanak egy-egy szakképzés folyamán, mint ami közvetlenül a szakmához kapcsolódik. Emiatt érzem én úgy, hogy az unschooling csak művészeknek és olyanoknak való, akik hajlandók megfizetni ennek az életmódnak az árát - ergo szakma nélkül boldogulni vagy kivonulni a társadalomból...

      Törlés
  15. Arról nem is beszélve, hogy a matematika nem pusztán a hétköznapi élethez szükséges, hanem egyfajta filozófia, a gondolkodás művészete. Azt mondani, hogy egy mesterfodrásznak vagy egy rendezőnek nincs szüksége matematikára, körülbelül olyan, mintha azt mondanánk, hogy egy könyvelőnek nincs szüksége a művészetekre. A konkrét munkájához valóban nincs, ezzel egyetértünk, de én mondjuk azzal a kijelentéssel sem értek egyet, hogy egy olimpikonnak vagy autószerelőnek nem kell 12 év irodalom. Vagy inkább fogalmazzunk úgy: nem az autószereléshez kell az irodalom, hanem, hogy a látóköre túlmutasson a konkrét szakmai érdeklődésén.

    Visszatérve a matematikára: valóban hiheti-e azt egy ember, hogy az absztrakt matematikai és logikai gondolkodásra nincs szüksége a gyermekeinek, amíg maga sem érti igazán, hogy mi ennek a szépsége, ereje és szükségessége? Vajon a matematika csupán a hétköznapok szintjén hasznos? Még tovább megyek: vajon a matematika csupán annyi, amit te tudsz róla? Amit te tudsz róla, az elég a gyermekednek is? Fogja ő látni, érteni, hogy mi benne a szép? Tényleg hihetjük, hogy az absztrakt matematikai gondolkodásra, illetve annak megalapozására nincs szüksége a gyermeknek? Lehet az oktatásra úgy tekinteni, hogy csupán praktikus ismeretekre van szükszükségünk?

    Nos, az a vélemvéleményem, hogy az oktatásnak nem elsősorban az ismeretek átadása a célja, sokkal inkább a gondolkodás fejlesztése, a határaink tágítása.

    Az a helyzet, hogy az nem számít, ha a szülő annak idején nem szerette a matekomatekot, mert esetleg lusta volt vagy nem voltak jók a tanárai. Attól még a matematika gyönyörű és hasznos. Irtó nagy buliból marad ki, aki kimaradt belőle. Márpedig kimaradt.

    Én hiszem, hogy amíg nem látja valaki a dolgok lényegét mélyebb szintézis, addig nem tehet felelősen olyan kijelentést, hogy mely ismeretekre van egy embernek szüksége, és melyekre nem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, Hajni, ezt nagyon jól megfogtad! Tényleg erről van szó. Köszönöm, hogy megfogalmaztad: a tanulás nem szigorúan a praktikus ismeretekről szól. Valóban, ennél szélesebb látókörre van szükség - nem feltétlenül az életben való boldoguláshoz, de nem is szigorúan az életben való boldogulásról kellene, hogy szóljon az egész életünk. Köszönöm, hogy ezeket leírtad.

      Törlés

Szívesen olvastátok