Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2009. március 25., szerda

Mi a jó benned?




Mert tudom, hogy nem lakik
én bennem, azaz a testemben jó;
mert az akarás megvan bennem,
de a jó véghezvitelét nem találom.
(Róma 7:18)

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél.
Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
(Zsolt. 139:14)


Jó vagyok Istennél?... Vagy az Ő szemében rossz vagyok?... Egy keresztény családban nem csak a felnőttek, gyakran a gyerekek is érzik ezt a kettősséget. Szeretnének anyának, apának engedelmeskedni, ám ez nem mindig könnyű. És ezt kudarcként élheti meg a kisgyerek, hiszen egy keresztény családban sokkal erőteljesebben van kommunikálva a jó és a rossz. A szülőnek nagy felelőssége van az igazságot szeretettel, de 'kozmetikázás' nélkül tálalni! Azonban gyakran elviselhetetlen igát tesz gyermeke nyakába azzal, hogy nem mondja el, hogy egy ember sem képes jót tenni, jó lenni saját magától! Senki sem, a Róma 3:9-19 szerint.Gyermekünknek tudnia kell, hogy ha Jézus nélkül akar jó lenni, az kudarcra van ítélve. A kisgyermek egyetlen lehetősége, hogyha Jézusnak átadott életét egyre inkább Isten Szentlelke kezdi irányítása alá vonni. Szabad ezért imádkozni, sőt, szükséges is ezt kérnünk!

Ha ez így van, hogyha gyermekünk sohasem fogja megütni a mércét, akkor nem kegyetlenség mégis elvárni tőle, hogy azért próbálkozzon? Nem lenne jobb lejjebb vinni a mércét, és engedékenynek lenni? Nem. Valójában ez a folytonos próbálkozás fogja őt eljuttatni arra a felismerésre, hogy hiába akarja, és bármennyire is igyekszik: magától képtelen jót tenni. Ez pedig az a pont, ahol az evangélium ereje bele tud hatolni a gyermek életébe, szívébe igazságával.




Mégis, szülőként tudnunk kell feloldani a helyzetet, és könnyíteni az elhordozhatatlan terhen, nehogy elcsüggedjen, és már ne akarjon többé jó lenni. Ez nagyon fontos. Hogyan tehetjük ezt? Úgy, hogy nem csak a bűnre koncentrálunk. Isten értékeket helyezett a gyerekünkbe, és amellett, hogy segítünk neki megérteni, hogy nem tud megfelelni Isten elvárásának a bűntelenség tekintetében, meg kell erősíteni őt abban a tudatban, hogy azért Isten elfogadja őt. Sőt, értékesnek, becsesnek és drágának tartja az Úr mindegyik gyerekünket: de ők ezt nem fogják megtudni, hogyha nem mondjuk el nekik. Nem fogják magukévá tenni ezt az igazságot, ha nem mondjuk el nekik újra és újra, hogy milyen különleges és egyedi embereknek teremtette őket Isten. Ő örvendezik a gyermekeinkben!




Ahhoz, hogy hatékonyan beszélhessünk a gyerekünkkel arról, hogy ő értékes, szülőként meg kell ismernünk ezeket az értékeket. Imádkozzunk látásért, hogy fel tudjuk ismerni mindazt a tehetséget, és azokat a képességeket, amelyeket Isten már a fogantatáskor beletett a gyermekünkbe, és aminek a használatával gyermekünk Isten nevének ad dicsőséget (persze annak függvényében is, hogy hogyan él vele). Az értékek tudatosításának hatékony eszköze lehet az alábbi családi játék.




Egy egyszerű, családot összehozó játékra hívlak tehát, én találtam ki. A címe: Mi a jó benned? Szabály: mondj a másikról egy olyan dolgot, ami tetszik benne, amiben ő jó, jobb, mint a többiek a családban.

Beszélgessünk arról, hogy ki miben különleges, egyedi. A gyerekek hajlamosak rivalizálni a tesóikkal, és elcsüggednek, ha valamiben alul maradnak. Ha beszélgetünk velük arról, hogy mi az az egy-két dolog, amiben ő jobb, más, mint a testvérei, akkor ez építheti a gyermeket. De ez csak akkor működik jól, hogyha elmondjuk azt is, hogy nagyon szeretjük őt azért, mert ő más: őbenne ez a 'jó'. Ezt nagyon szeretik hallani!




És persze tovább lehet menni ebben, hiszen az is építő, hogyha apa és anya is terítékre kerül: persze először csak apa mondhat anyáról, anya meg apáról jó jellemvonást. Később, ha belejövünk, akkor már a gyerekek is mondhatnak a szülőkről jellemvonást.

Vajon ez nálatok is működik? Csekkold: játszd ezt a játékot az elkövetkező időszakban többször is, és oszd meg a tapasztalataidat. Mondd el, hogy nektek bevált-e. Szeretettel várom. :)

3 megjegyzés:

  1. Szia, mi megcsináltuk ezt karácsonykor a családon belül, de csak felnőttekkel (10 emberke). Listát írtunk, úgy, hogy mindenkinek mindenkiről kellett írnia egy jó tulajdoságot, amit szeret benne és a végén ősszesítettük, igy mindenki kapott egy dicsérő levelet magáról. Érdekes volt. Nem tudom milyen lehet kicsi gyerekekkel!

    VálaszTörlés
  2. git, biztosan szép karácsonyotok volt. :) Összetartó a családod.

    A mi gyerekeink először teljesen belelkesedtek, amikor meghallották a saját jó tulajdonságaikat, aztán elszontyolódott a nagy fiam, hogy ő nem olyan ügyes valamiből, mint a tesója... de végül megértette, hogy senki sem ugyanolyan erős mindenből, és hogy Isten az, aki beletette az értékeket, mindenkibe mást.

    Végső soron nagyon tanulságos volt ez nekem is, rájöttem, hogy sokat kell kommunikálni nekik azt, hogy különlegesek, mert úgy tűnik, hogy a többiek fényében értelmezik magukat a gyerkőcök, és nem mint individuum. Egyfajta tudatosság kell, de muszáj erről is beszélni velük...mégpedig időről időre. ;)

    VálaszTörlés
  3. Nem "de", hanem "és" az utolsó mondat közepe. :)

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok