Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2009. március 10., kedd

Hiszed, hogy tud hinni?




Talán nincs is olyan keresztény szülő, aki ne vágyna arra, hogy gyermekei kövessék őt a hit útján, vagyis Jézus mellett döntsenek és istenfélelemben éljék felnőtt éveiket. Azzal kapcsolatban azonban megoszlanak a vélemények, hogy milyen életkorban üdvözölnék e döntés megszületését.

Jézus a kicsi gyermekeket is magához hívta. A hit nem kizárólag felnőtteknek való dolog. A Biblia egyszerű igazságait egy néhányéves gyermek is meg tudja érteni. Persze nem akadémiai szinten- de ki mondta, hogy az üdvösséghez akadémiát kell végezni? Hisszük ezt? Azt elhisszük, hogy Jézus kisgyermekkorban is meg tudja szólítani a gyermekünket, de hisszük, hogy Ő ezt akarja is?




Sok szülő úgy gondolja, hogy a gyermeke ráér megtérni kiskamaszként. Addig is a hit morzsáit adja csupán neki, hiszen még úgysem érheti meg az evangéliumot, kicsi még hozzá értelmileg. Hiszen nem tud még felelősségteljes döntést hozni. Még kegyetlenségnek is tartanák a gyermekkor elrontását azzal, hogy bűnről és utolsó ítéletről beszélnek a gyermeknek- nem is teszik. Pedig gyermekük már totyogó korától a saját bőrén tapasztalja a bűnt és annak hatásait játék közben: amikor valaki goromba vele, meg akkor is, amikor ő szeretne engedelmeskedni (ha elvárjuk ezt tőle), de önszántából nehezen tud, hiszen a bűn sokszor legyőzi. Lehet, hogy nincsen még szava arra, hogy bűn, de ha nem is tanítottuk ezt meg neki, ő akkor is pontosan érzi, hogy van valami, ami nem jó őbenne- és másokban is benne van az a valami.

Az, hogy ezt a rosszat a nevén nevezzük, csak segítség a gyermeknek. Ugyanis a legtöbbjük, hogyha nem beszélünk vele erről, akkor a benne lakozó bűnt önmagával azonosítja. Ezért szaladhat ki a 4-5 éves száján, hogy "rossz vagyok", és ezért próbálják meg a testvérek a sajátjuk helyett a tesó 'szennyesét' a szülő elé 'teregetni'. Ők maguktól tudják, hogy nem jók, de azt nem tudják, hogy mi módon lehetne ezen a helyzeten változtatni. Az evangélium teljes mértékben megérthető, egy gyermek meg tudja azt érteni, amennyiben egyszerű fogalmakkal van elmondva. A kérdés csak az, hogy: egyáltalán mi értjük az evangéliumot? Teljesen tiszta a kép, vagy esetleg vannak még olyan homályos részek, amiket magunk sem értünk, és ezért nem tudunk a gyermekünkkel előbbre jutni a témában? Talán itt az ideje utána nézni a hiányzó mozaikkockáknak...:)




Fontos kérdés még, hogy ha már megosztjuk az evangéliumot a gyermekünkkel, akkor hívjuk-e őt döntésre ezután. Miért ne? Mi kell ahhoz, hogy döntsön? Felnőtt bűnöket kell megtapasztalnia? Nem hinném.

Először is tudnia kell, hogy mi a bűn. (Tényleg, te tudod, hogy mi a bűn?)
A bűn fogalma mellett ismernie kell a bűntelen fogalmát és szükséges megismernie Jézus Krisztust személyét, Istent, a mennyet és a poklot. Nem kell fenyegetőzni a pokollal- korai életkorban ez kifejezetten káros és szorongást válthat ki a kisgyermekben. De tárgyilagosan tudhat arról, hogy az egy létező hely és oda lehet kerülni. A hitet is meg kell tudnunk értetni gyermekünkkel (vagyis azt, hogy mit jelent hinni Jézusban), de ez sem túl bonyolult feladat, csupán egy kis szülői agyalást igényel...

Mindezeken felül kell, hogy legyen bűntudat a gyermekben, vagyis sajnálnia kell az elkövetett bűneit- de kisgyermekkorban ne ragaszkodjunk az olyan intenzív sírós hangulatú érzés megjelenéséhez, mint egy idősebb embernél. Ez felnőtteknél is egyéni eset. A bűntudat a bűn súlyától függ, egy gyermek pedig ritka esetektől eltekintve nem követ el olyan súlyos bűnöket, amik nagy teherként nyomnák a lelkiismeretét.

Végül pedig: amikor gyermekünk evangélizálásáról beszélünk, akkor egy nagyon lényeges pont még, hogy szülőként hinnünk kell abban, hogy gyermekünk valóban képes lesz hinni. Ha nem tudjuk komolyan venni gyermekünk esetleges megtérését, mondván, kicsi még, akkor jobb, ha bele sem fogunk az evangélium megosztásába: csak összezavarjuk a gyermekünket. A hit mindenkié- engedjük a ránk bízott palántákat jó földbe plántálódni. ;)


9 megjegyzés:

  1. remek cikkeket írsz, várjuk a többit!
    pepita

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, pepita. Jólesett, amit írtál. :D

    Ha áldást kaptál, akkor dicsőség az Úrnak!

    VálaszTörlés
  3. Hú, én csak most olvastam ezt a cikket, nem tudom hogy kerülte el a figyelmemet. Pedig magam is sokat gondolkozom mostanában ezen a kérdésen. Több okból is. Nincs még határozott álláspontom, de alakulgat szépen lassan és most ez is ebben segített. Ami engem roppantul zavar, amikor -szinte szó szerint- üldözik a gyermekeket azzal, hogy térjenek meg. Anélkül hogy megmagyaráznák az mit jelent, mivel jár, vagy vállalnák a megtért gyermekek lelki gondozását. Ezt látom a nagy gyermekmunkák mögött, láttam már ilyet vasárnapi iskolában, sőt olykor a gyermekeknek szóló könyvek is túlhangsúlyozzák a megtérés szükségességét. De a megtért gyerekekre már senki nem fordít figyelmet, gondolom mert feltételezik, a szülő innen már folytatja, átveszi és gondozza a gyermeket. Én azonban azt tapasztaltam és látom, hogy a szülők általában nagyon örülnek, de képtelenek a helyzetet megfelelően kezelni. (Hogy miért, az most egy másik kérdés, ami ráadásul nem is annyira egyértelmű, mint elsőre tűnik.) Például nem tud mit kezdeni azzal, ha a megtért gyermeke bűnt követ el, és tehetetlenségében újra meg újra megtérésbe hajszolja a gyermeket. Szóval az én álláspontom valami olyasmi, hogy ha nincs a gyermek mögött megfelelő lelki gondozói háttér, akkor a korai megtérés csak összezavarja, és végül azt sem fogja tudni melyik megtérése volt az igazi. Nem tartom bölcs dolognak megtérésre bírni a gyermeket, ha utána magára hagyom. Később ez csak több problémát jelent számára, mint segítséget.
    Szülőként is ezt vallom. Tk. én speciel pont arra várok, amit te is írtál: hogy magam tisztába jöjjek minden olyan ponttal, amivel MUSZÁJ tisztában lenni, hogy felelős lelki gondozói hátteret tudjak nyújtani számukra. Egyelőre nem érzem érettnek a helyzetet ehhez. A hiba az én készülékemben van tudom, de imádkozom érte és keményen dolgozom rajta.

    VálaszTörlés
  4. Kamilla, egy nagyon időszerű probléma, amit írsz! És többdimenziójú is. Egyrészt nagyon sok szülő nem látja a saját jelentőségét a gyermeke megtérésében. Egyszerűen elpörög az életük és nem olyan fontos ez az egész nekik.

    Másrészt vannak, akik látják a saját szerepüket gyermekük megtérésében (mint te is), de nincs meg a hátterük ahhoz, hogy megvalósítsák az áhított célt. Emiatt vagy örlődnek, vagy hárítanak. Hárítanak a vasárnapi iskolára, az ifi órákra, az ifi konfikra, az istentiszteletekre, evangélizációkra: valaki olyanra, akit maguknál kompetensebbnek tartanak szellemi dolgok átadása tekintetében.

    Hárítanak, pont azért, mert nincs eszköz a kezükben, gyakorlatilag fogalmuk sincs, hogy hogyan kell valakit Istenhez vezetni.

    Hárítanak, mert ha a megtérésben még tudnának is segíteni a gyereküknek, az általad is említett utógondozásban, tanítványozásban már aligha- hisz sok esetben ők maguk sem voltak tanítványozva, hanem 'valahogy felnőttek' hitben, de nem volt támogató segítségük, aki meggyorsíthatta volna ezt a folyamatot az életükben.

    Én a probléma megoldását a szülők és általában a gyülitagok újraalapozásában látom. Van néhány dolog, amit minden hívőnek tudnia kell, ahhoz, hogy a sátán ne 'csinálja ki' már az elején, meg hogy gyorsabban növekedhessen. Ezek az alapigazságok vagy utógondozói igazságok: Istenről, a gyülekezetről, imádságról, üdvösségről, bűnbocsánatról, stb. Ha valaki ezt megosztja veled, akkor már te is tovább tudod adni másoknak- a gyerekednek is. Nekem ki vannak dolgozva ilyen utógondozói igazságok papíron, érthetően. Már terveztem online elérhetővé tenni, de nagyon halvány, távoli jövőben megvalósítandó ötletnek gondoltam, mert úgy gondoltam, hogy erre talán nincs is igény.... Ha gondolod, tudok ebben segíteni. :)

    VálaszTörlés
  5. Yes, please! :) Nekem ez most elképesztően időszerű lenne, mert közben attól is rettegek, hogy a mostani hihetetlen nyitottság, tiszta rálátás és vágy, ami annyira eleven, mire én felnövök a feladathoz már nem lesz sehol. Rendkívül sokat segítenél vele.
    Hát igen, az az igazság, hogy én sem voltam "tanítványozva", és ennek hiányát most NAGYON érzem.

    VálaszTörlés
  6. Oké. Kiötlöm, hogy mi módon tudnám gyorsan eljuttatni. :)

    Én sem voltam tanítványozva, és ez még annyi év Jézussal járás után is érezteti a hatását pl. az össze-vissza csendességeimben. Azért attól ne félj, hogy ez az érdeklődő időszakjuk hamar elmúlik... szerintem eloltani sem olyan egyszerű bennük az érdeklődés tüzét, magától pedig még tovább tart. A kíváncsiságot újra is lehet éleszteni... ;)

    VálaszTörlés
  7. Talán igazad van, de azért nem nagyon halogatnám a dolgot, ha nem muszáj. ;)
    És nagyon köszönöm!!!

    VálaszTörlés
  8. Engem annyira elkeserít az a fajta hitoktatás, amit magam körül látok.... A gyerekeknek megvan a válaszuk mindenre, "Isten szeret" stb, de bele se gondolnak. Mindent elfelejtenek, nem érdekli őket, otthon semmilyen lelki nevelés nem folyik, pedig ott lenne a helye. Szerintem fontosabb az, hogy a szülőket tanítsuk, hogyan is tanítsák meg gyerekeiknek a hitigazságokat.

    VálaszTörlés
  9. Eszter, teljesen igazad van! Én is így látom. Viszont a keresztény szülők egy része nem tudatlan, hanem ÉRDEKTELEN.

    Aki nagyon keres, aki nagyon akar, az megtalálja a módját annak, hogy elérje a gyerekeit a hittel. De sokan, nagyon sokan úgy látják, hogy az asztali imádság meg a Miatyánk megtanításával letudták a dolgukat Isten előtt, már ami a hitet illeti, pedig nagyot tévednek...

    Én nem hiszem, hogy bárkit erőszakkal meg lehet változtatni emberileg, az emberek ragaszkodnak a felépített falakhoz. Az embereket csak Isten SzentLelke képes megváltoztatni.

    Azt hiszem nekünk elsősorban a saját házunk táján kell rendet tartanunk, az is igazán leköti az embert. És akit még elénk hoz az Úr, azzal megosztani az igazságot, szelíden de határozottan. És imádkozni, imádkozni. Isten segítsen nekünk hűnek lenni a magunk családján és mindazokon, akiket még ránk bíz az Úr!

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok