Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2009. február 22., vasárnap

A halász meg a felesége


I. Szereplők

Pozitív szereplők: hal
Negatív szereplők: feleség, halász


II. Alapkonfliktus

Szegénység és a hal felbukkanása.
Morális kérdés: szegénység és a gazdagság jellempróbáló ereje.


III. Szereplők jellemvonásai

hal: igazságos, türelmes, könyörülő

feleség: rátarti, nagyravágyó, telhetetlen, leuraló, kegyetlen, másokra tekintettel nem levő, agresszív, megelégedésre képtelen, hálátlan

halász: feleségének behódoló, tehetetlen, félénk, könyörülő, hálás, megelégedni képes, gyenge kezű


IV. Mit tanít?

Hasznos:

- Aki sokat akar, az végül nem tud megszerezni semmit.
- A rátartit végül meg fogják büntetni.

Káros:

- A feleség uralkodhat a férjén, ha akar.
- Ha a feleség követelőzik, akkor jobb engedelmeskedni a kívánságának.
- Végül mindig úgy lesz, ahogy az asszony akarja.
- A szegény ember eljátssza a szerencséjét.
- Ha rossz a kapcsolat férj és feleség között, akkor már egy csoda sem segíthet, nem lehet megoldani a helyzetet.

V. Észrevétel

Ebben a mesében két nagyon erős karakter van.

Az egyik a hal alakja. Ő kicsit hasonlít Istenhez, mert mindent megtehet és igaz módon viselkedik. A hal igazságosan cselekszik, ezért a kisgyerek igazságérzetét megerősíti. Védő szerepe is van, mivel csodatévő ereje lévén megóvhatja a halászt a nagy bajtól: a halász a legnagyobb bajban mintegy hozzá menekül.

A másik a feleség alakja. Ő nagyon erőszakos és másokon átgázoló ember, aki nemcsak hogy nem engedelmeskedik a férjének, hanem még teljesen le is uralja őt. Nem riad vissza fizikális fenyegetésétől sem. Egyetlen célja: hatalmat szerezni minél inkább és másokon uralkodni. Lenéz másokat, és bántóan nyilatkozik azokról, akik nem segítik őt vágyai beteljesítésében.

Az ő karaktere a kisfiúkat szorongással töltheti el, ugyanis a történetben nem oldódik fel a halász és a felesége közötti konfliktus. A hal mintegy reménysugárként volt jelen végig a történetben, aki egy csoda segítségével megbékíthette volna a feleséget. A hal kontrollként is jelen volt, hogyha nagyon rosszra fordulnának a dolgok, akkor csodatévő erejéhez lehetett volna folyamodni. A hal a történet legvégén magára hagyja a halászt a feleségével, és ez egy megoldatlan konfliktushelyzetet teremt (tart fenn), aminek tudatosítása feszültséggel és szorongással járhat.

Amennyiben gyakran hallja ezt a mesét, és beleéli magát abba, akkor a mese hatására a kisfiú megerősödik 'tanult tehetetlenségében' és egy felmerülő konfliktushelyzetben védtelen lesz egy erősebb személy manipulálásával szemben. A probléma felvállalása és megoldása helyett inkább a meghunyászkodást vagy az elmenekülést fogja választani, mint a helyzet fölvállalását és a probléma megoldását.

Ez a szereplő a kislányok számára azért fontos, mert nagyon negatív feleség-szerepet mutat be, ami hatással van rájuk. Ha gyakran hallják ezt a mesét és beleélik magukat, akkor azt tanulhatják meg belőle, hogy ha nagyon szeretnének valamit, akkor a férjüket felhasználhatják annak elérésére. Meg azt, hogy akinek hatalma van, annak nem kell udvariasnak lennie másokkal. Hogy az a jó, ha minket szolgálnak ki és nem az, ha mi szolgálunk ki másokat. Hogy nem muszáj engedelmeskedni a férjnek. Valamint azt is, hogy a hatalomvágyunkat kielégíthetjük, ha van erre lehetőségünk, és nem probléma, ha más embereket ebbe belevonok.

A mese hatására a kislány magára öltheti a leuraló szerepet és egy felmerülő konfliktushelyzetben hajlamos lesz manipulálni a másikat. 'Elültetődik' a szívében a gondolat, hogy ha kell, akkor a másik megfélemlítése árán is megszerezheti, amit akar.


8 megjegyzés:

  1. Köszi Eszti!!! Ez nagyon alapos és hasznos tanulmány. Kíváncsian várom a többit!

    VálaszTörlés
  2. Húúú, remélem nem fogod rossz néven venni a megjegyzésemet. nagyon vártam mit fogsz mondani a mesékről, amik sorra kerülnek. Nekem ez kicsit pszichológia, ami gyakran nem állja meg a helyét az én keresztény nézeteimben. Szerintem egy mese egyáltalán nem úgy tükröződik le a gyerekekben, mit az a felnőttek gondolják. Azért merem ez írni, mert ezt a mesét iszonyu sokszor hallottam gyerekkoromban. Az apukám szinte mindig ezt mesélte nekünk. És tudod mi maradt meg bennem belőle a mai napig? Hogy ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Ennyi. És minden tesóm ezt mondja (ez összesen 6 ember). Nemrég megvette nekünk az öcsém nagy mosolyogva, hogy tényleg úgy van vége, ahogy apa szokta mondani - azzal a mondattal, amit irtam. Igaz, hogy apa a maga sajátos módján adta elő és nem színezte ki az asszony gorombaságát annyira, mint ahogy ebben a könyvben olvasom - lehet te csak ezt az újabb változatát ismered. Na ez már kicsit erős nekem is. De itt jön a szülő feladata, hogy utána elmondjuk, hogy ugye milyen helytelen volt, hogy a feleség ezt mondta... stb. Nem?
    Hát, én ezt most így látom!

    VálaszTörlés
  3. git, örülök az ellenvéleménynek, mert ez azt jelenti, hogy elolvastad a posztot és gondolatokat váltott ki benned...:) De- és itt most az a rész következik, amikor leírom, hogy én miért látom úgy ahogy.

    Egyetértek veled abban, hogy nem mindenkire van egyértelműen negatív hatással ez a mese. Abban is, hogy a szülők levonhatják az erkölcsi tanulságokat a gyerekükkel együtt, amivel a mese negatív hatását nagy mértékben ellensúlyozhatják. És az is nyilvánvaló, hogy nem lesz minden gyerekből sérült felnőtt ennek a mesének a hatására- ezért írtam feltételes módot a hatásoknál.

    Viszont az is tény, hogy a gyerekek leginkább a főszereplővel azonosulnak, aki ebben az esetben egy nagyon szorongatott helyzetben levő anti-talpraesett (talpraestelen?) férfi, aki el van nyomva. És ez a mesében egész végig így marad- nincs feloldás, nincs jellemváltozás, nincs akaraterő vagy bármiféle pozitív vonás, ami érték lehetne. Valójában a főszereplőnek egyetlen pozitív tulajdonsága az, hogy nem nagyravágyó- de ezzel a tulajdonságával a mesében nem ér el semmit sem.

    Te azt kérded, hogy miért ne meséljük ezt a mesét a gyerekünknek, amikor az nem olyan vészes és a felmerülő problémát lehet kezelni. Én meg azt kérdem: miért kell olyan helyzetet teremteni, ahol bármit is kezelni kell? Miért tenném ki a gyereket valami olyannak, ami megkísértheti és aminek a hatását szülőként korrigálnom kellene?

    Talán szőrszálhasogatásnak tűnik az, amit írok. Vagy túlpszichológizáltnak (van ilyen szó egyáltalán?). De a magam részéről nem helyeslem a kettős mércét. Azt értem ez alatt, hogy egyrészt Isten előtt kedves jellemet akarunk beleépíteni a gyerekünkbe, és ki is fejezzük neki, hogy ezt mennyire fontosnak tartjuk. Sőt, igyekszünk elé is élni a példát. Emellett viszont elvárjuk, hogy élvezzen egy olyan mesét, ami alapvetően csak bűnökről szól- feloldás nélkül.

    Igazad van tehát: egyáltalán nem biztos, hogy a gyerek valóban erkölcsi kárát látja ennek a mesének, ha elolvassuk neki. De ami még biztosabb, hogy erkölcsi haszna sem lesz belőle. Hogyha már úgyis mesét olvasunk neki, akkor miért nem olyat, amiből haszna lehet, amiből épülhet is?

    Még 2 dolog.

    1. Alapvetően nem vagyok ellene azoknak a meséknek, amelyek negatív karaktereket is bemutatnak. Azt viszont nem tartom túl szerencsésnek, ha a főhős túlontúl rossz jellemű, mivel mint már írtam, ővele azonosul a gyerkőc (általában).

    2. Megértem, amit érzel. Én is sokat hallottam ezt a mesét gyerekkoromban, és nem emlékszem, hogy rossz emlékeim lennének erről. De néhány éve felül kellett vizsgálnom az emlékeimet.

    Nagyon sok ember, szinte mindenki, kapásból úgy nevel, hogy ami gyerekként jó érzéseket váltott ki őbenne, azt automatikusan beépíti a gyermeke életébe mindenféle előzetes megítélés vagy igei összevetés nélkül. Ez a mese-dolog is így szokott működni. De ez 'tapasztalati teológia', ami jó, hogy ha nem írja felül az ember személyes meggyőződését.

    Hiszen az a tapasztalat, hogy neked szép emlékeid vannak egy a meséről, és hogy nem siklott ki az életed a mese hatására, még nem bizonyítja, hogy semmi baj azzal a mesével.

    Ez kicsit olyan, mint a kaja a McDonald's-ban: még soha senki sem halt meg attól, hogy evett belőle, sőt, még a rendszeres fogyasztástól sem. Ez a tapasztalat azonban mit sem változtat azon a tényen, amit mindegyikünk tud, ti. hogy a Mekis kaja nagyon egészségtelen.

    Szóval értem az érveidet, de ez egy tapasztalat, ami nem teszi semmissé azt a tényt, hogy ez a mese erkölcsileg kicsit sem építő.

    A pszichológiával kapcsolatban meg annyit, hogy nyilvánvalóan vannak olyanok, akik az ilyen mese-elemzésekből pszichológiai művet kerekítenek. Én inkább keresztény jellem-alapon vizsgáltam, ha úgy tetszik bűnös és Istennek tetszö jellem szempontjából.

    Nagyon remélem, git, hogy nem haragudtál meg te sem rám ezért a kommentért. Nekem nem volt bajom a tiéddel.

    Ha van még idevágó gondolatod, akkor szívesen olvasom.:)

    VálaszTörlés
  4. Nem mindegy, hogy egy mesének milyen változatát, kiadását olvassuk! Ezt az utóbbi időben többször is megállapítottam. Ma már szinte minden klasszikus mesének van számos feldolgozása, amiből válogathatunk. Ezek a verziók mind máshova tolják a hangsúlyt, másra élezik ki a mondanivalót - merthogy a mesének több üzenete is van általában. Meg kell találnunk a megfelelő meséket. Nemrégiben a könyvtárban találtam egy mesegyűjteményt, amiben a legtöbb mese kihegyezése számomra érdekes, azonban általam jónak ítélt. Ráadásul igényes rajzokkal. Persze nem tudom megmondani mi volt a címe. Talán Legszebb meséim. Nagyméretű. A másik a Színes mesék sorozat, amiből már kettőhöz is volt szerencsénk. És amin nagyon érződik, hogy "feldolgozás", hangsúly eltolásokkal - és nekem nincs kifogásom ellene. Bár nem végeztem alapos tanulmányokat, mint Eszti, csak "első ránézésre" ítélem így.
    Mintahogy Benedek Elek klasszikusát is tanulmányok nélkül kataszrófálisnak találtam és gyorsan visszavittem a könyvtárba.
    Gittel abban kell egyetértenem, hogy óvatosan a pszichológiával! Esztivel meg abban, hogy ez biblikus karaktervizsgálat és nem pszichológiai tanulmány. :) Hajszálnyi különbség, azonban nagyon lényeges.

    VálaszTörlés
  5. nekem hiányzik valami ebből a változatból, amit biztosan megváltoztatnék rajta:
    a mese végén a gonosz PÓRUL JÁR - ez hiányzik.

    mert mi változott az előző állapotukhoz képest? semmi. És emlékszem, hogy ez már gyerekkomoromban is feltűnt, amikor magam olvastam már a meséket, hogy hosszú szegénység után jött pár nap szerencse, gazdagság, hatalom, aztán megint hosszú szegénység.

    én tulajdonképpen a fiamnak mindig azt a tanulságot emelem ki, hogy a gonosz póruljár, mint ahogy valóban a Gonosz a világ végén megkapja az örök büntetését. addig pedig közöttünk jár-kel, és a hatását mindenkin, de leginkább önmagunkon láthatjuk meg.

    én viszont, azt hiszem, megvárom a Micimackó jellemábrázolását. az nagyon érdekelne, hogy mi a véleményed róla, hiszen ma sokkal több gyerek találkozik a M-val, mint a népmesékkel.
    vagy arra hiába várok?
    Pepita

    VálaszTörlés
  6. pepita, igazából nem volt tervben a Micimackó. Azért nem, mert egész egyszerűen nem gondoltam rá. De mivel éppen gondolkoztam még rajta, hogy mi lehetne a következő (a kommentekből kiindulva kicsit belenyúltam a méhkasba ezzel az egész témával, ami óvatossá tett a választásban), szóval akár fel is vehetem a listára.:) Úgyhogy hamarosan olvashatsz róla.

    Eredetileg egyébként csak a nagyon negatív meséket gondoltam felvenni, bár úgy látom, hogy ez is viszonylagos, tehát végülis minden mesének van itt helye, ami érdekel benneteket.:)

    VálaszTörlés
  7. Háát elgondolkodtam arról amit írtál, de nem tudom azt mondani, hogy így van. Szerintem a felnőttek egyáltalán nem úgy értik a meséket mint a gyerekek, tehát nem olyan érzéseket váltanak ki belőlük stb.
    Az biztos hogy igaz, hogy külömbség van feldolgozás és feldolgozás között. De én minden mesén valamilyen szinten ledöbbenek most, hogy felnőttfejjel olvasom, mert nem igy értelmeztem akkor mint most, és ez szerintem teljesen normális.
    Ilyen megközelítéssel még nem igazán találkoztam mit a tiéd, mert pl. vállalom, hogy esetleg nagy butaság amit mondok, de nekem a halász pozitív szereplő volt és egyáltalán nem az maradt meg bennem, hogy tutyimutyi, hanem, hogy becsületes és elégedett.
    Szóval megmaradva a józan parasztésznél azért nem akármilyen mesét olvasok a gyerekeimnek, de az esetleges káros hatásoktól sem tudom megvédeni az iszonyú szigorú szelektálással, mert akkor majdnem hogy ki kéne őket ebből a világból vonni, mert itt minden bűnnel és szennyel van átitatva. Nem akartam nagyon sarkítani, de ez most így kibuggyant.
    Amúgy Pepita, nekem egyértelműen pórul jár ebben a mesében a gonosz: mert a végén a feleség megjárta, hogy mindig csak többet akart...
    Hát lehet hogy csak én vagyok ilyen gondolkodású ezekben a dolgokban - vállalom!

    VálaszTörlés
  8. git, írtam neked egy jó hosszút és szépen elveszett, nem engedte feltölteni, úgyhogy elhatároztam, hogy posztolok egyet a komment helyett...:) Nemsoká.

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok